Az Anna-kultusz egyetemes társadalmi erejére jellemző, hogy a hét napjai közül a kedd hosszú évszázadokon át egészen az ő tiszteletét szolgálta.

Georg Schreiber kutatásaiból tudjuk, hogy a középkor elején keddet az angyaloknak, másutt Keresztelő Szent Jánosnak szentelték. Az új kultusz a németalföldi beginák között keletkezett, és a középkor végén vált az európai katolikus világban általánossá. Először a hónap első keddjét, majd az ünnepét megelőző kilenc keddet, végül az esztendő minden keddi napját szentelték neki. A pápák Szent Anna keddi kultuszát, főleg a mezőkövesdiektől szentannakedd néven emlegetett kilenc keddet, számos búcsúkiváltságban részesítették, ami az ájtatosságnak sok helyen, még századunkban is, eleven paraszti utókorát magyarázza.
Kedd tehát szinte egy félezreden át Szent Anna asszonynak szentelt nap. A Teleki-kódex szerint Szent Emerencia asszony terőbe esék és szülé az ő első leányát keddön, melyet neveze Annának. Szent Anna a hétnek neminemű keddin szüle. Egészségbe szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szíz Máriát. Mária keddön választaték Istennek szülőanyjává és keddön szabadula meg a testnek tömlöcéből.

[…]

A Szent Annának szentelt kedd évszázadokon át, még századfordulónkon is asszonyi dologtiltó nap volt. Nem csoda, ha Szent Annát a szegedi tájon Keddasszony szómágiás néven is emlegetik. Ez az elnevezés Katona Lajos helyes véleménye szerint nem a magyar pogányságban gyökerezik, mint egyesek föltételezték, hanem a középkor végének népi jámborságában. Lehetséges ugyan, hogy a Keddasszony képzetkörébe valami régi mitikus; nem föltétlenül jóindulatú, rettegve tisztelt női alak jellemvonásai is beleszövődtek, aki megbünteti azokat az asszonyokat, akik az ő napját, a keddet nem tartják tiszteletben. Ugyanakkor azonban a Keddasszony Szent Anna módjára és az ő képében meg is segíti a benne bizakodó, gyermekáldásért, könnyű szülésért könyörgő asszonynépet. Szőregi jámbor öregasszonyok még a múlt század végén is újhold keddjén misét mondattak Szent Anna tiszteletére.

Háromezer lábnyi magasban a tengerszín felett, körös-körül ezerkétszáz lábnyira feljebb emelkedő bércek által képzett medencében, vad erdők árnyában terül egy gömbölyű, nagyszerű tengerszem, melynek kerülete egy negyedrész mérföldet meghalad. Sima tükörlapja sötétzöld a belenéző erdős bércektől, a legnagyobb vihar sem ingatja azt meg, hab sem fordul rajta. A körülfekvő bércek ideforduló oldalát cser és bükk fedi, míg a tó partján körül roppant fenyők emelkednek, mintegy sötét rámába fogva az ércvilágú vízlapot.

Ezalatt fenn a havasi hegytetőn megszólal a méla pásztorkürt elragadó hangja, a lélek gyönyörtől áradoz e fájdalmas édes zenétől, melynek ugyanoly csodás hatása van, mint a harangszónak; míg ez istent imádni hív, amaz hazát imádni készt, hogy arccal borulsz a földre, és sírsz és nem bírsz megválni attól.

Ha e hangokat hallád, csak akkor érted, miért szereti a tiroli és a székely oly igen a földet, amelyen született!?

Visszaemlékezünk mi is a história mondáira, és kölcsönben elmondjuk vezetőnknek, hogy ama romok helyén állt az ősi tűzhalom, melyen Bálványos vár lakói áldozatot hoztak a hadistennek, midőn az ősi vallást rejtegetve csak e völgy volt még övék és az a vár, melynek háza a fenyvesek mögött sötétlik: itt esküdtek véres harcot éjszakánként a székely rabonbánok vérvilágló fáklyafénynél, s ősi híre van e helynek.