Február 5-e Ágota napja. Szent Agatha („A Jó”) – a legenda szerint – Szicíliában
született előkelő görög családban, s Decius császár alatt szenvedett
vértanúhalált (250-ben). A római helytartó beleszeretett, de mivel Agatha
ellenállt, bordélyba csukatta. A
keresztény szűz rendíthetetlen maradt,
ezért bíróság elé állíttatta. A kínvallatás során hóhérai összeroncsolták, majd
levágták a melleit. A rákövetkező
éjjelen azonban megjelent Szent Péter a börtöncellájában és begyógyította a
sebeit. A kínzásokba később mégis belehalt. Halálát földrengés kísérte. Szent
Ágota kultusza egy halála utáni
csodatettével kezdődik. Egy évre a történtek után kitört az Etna, s
csak a szent sírjáról levett fátyollal sikerült megállítani a lávafolyamot. A
szentet azóta is földrengések, vulkánkitörések, tüzek ellen hívják segítségül,
és az ércöntők, bányászok egyik védőszentjeként tisztelik. (Nálunk a barokk
korban szerepét Flórián vette át.)
Ágota levágott és Szent Pétertől visszakapott keble kultuszának másik ki nem
apadó forrása. A középkorban mint a tizennégy segítőszent egyikéhez, a
mellbetegek fordultak hozzá, de ő volt a szoptatódajkák, s általában az anyatej
védőszentje. Kezében tállal, azon két levágott mellével jelenítették meg
mindaddig, amíg a tridenti zsinat (1545—1563) be nem tiltotta a szent személyek
illetlen ábrázolását.
Ágota tisztelete hazánkban a
középkor óta virágzik. Neve már a Pray-kódex naptárában előfordul. Nyilvánvalóan
középkori patrocinium emlékezetét őrzik Szentágota (Agnethlen, Nagyküküllő, Hajdú) és Sárszentágota, továbbá a középkori Szentaga (Baranya) helységneveink. Ő lehetett Kunágota középkori névadója is.
Belényes (Beius) középkori titulusa (1413)
később elenyészett, hasonlóan a váci Bodonyfalué is. Ma is
védőszentjeként tiszteli a Csanádi Magyarcsernye
(Nova Crnja 1844), a szombathelyi Perenye és a
fehérvári Sárszentágota (1754).
Az almakeréki (Malamcrav)
evangélikus templom 1450 tájáról származó, Mária tiszteletére szentelt
szárnyasoltára Ágotát is ábrázolja. Zólyomszászfalu (Sásová) 1440 táján festett Zsófia-oltárának egyik táblája
Ágota vértanúságát örökítette meg. Ágota-oltára volt a székesfehérvári bazilikának (1418). Barokk szobra (1750) látható Jobabáza
templomában. Ágota karját őrizte kézalakú díszes ezüst tartóban a váradi székesegyház.
A nemes születésű és gyönyörű Ágota szűz Catania városában mindig nagy életszentségben szolgált Istennek. Quintianus, Szicília alacsony származású, kéjsóvár, kapzsi és bálványimádó helytartója meg akarta környékezni Ágotát, hogy nemtelen lévén a leány nemessége őt is nemessé tegye, kéjsóvár lévén a leány szépségét élvezhesse, kapzsi lévén megkaphassa vagyonát, bálványimádó lévén pedig bálványáldozatra kényszerítse. Maga elé vezettette a lányt. Amint megismerte Ágota megmásíthatatlan szándékát, átadta egy Aphrodisia nevű kéjnőnek és kilenc lányának, akik ugyanazt az ocsmányságot művelték, hogy harminc nap alatt győzzék meg Ágotát, s változtassák meg lelkületét. Ezek hol kellemes, hol szörnyű dolgokat ígérve rémisztették, s remélték, hogy jó szándékától eltéríthetik. Ágota ezt mondta nekik: „Sziklánál is szilárdabb elhatározásom alapja Krisztus; a ti szavaitok csupán szél, ígéreteitek záporeső, rémisztgetéseitek folyóvizek. Akármennyire harcoltok ellene, házam alapja biztosan áll, nem omolhat össze.” Ezeket mondta, s mindennap sírt és imádkozott, hogy elnyerhesse a vértanúság
pálmáját.