Adalbert, nyelvújítási azonosítással Béla, szlovákul, csehül Vojtech, németül Albrecht, cseh főúri család sarjadéka (956–997). Magdeburgban, a német-római császárság keleti missziós középpontjában tanult. Itt barátságot kötött Ottó herceggel, a későbbi II. Ottó császárral. Belépett a római S. Alessio bencései közé. Az örökvárosban tanácsadója volt III. Ottónak: várták a millenniumot, az első keresztény ezredévet, Krisztus új eljövetelét. Ez a hiedelem határozta meg életüket, terveiket is, így a birodalom szomszédságában élő pogány népek megtérítését és felajánlását.

Adalbert a csehek, magyarok, lengyelek, poroszok között végzett missziós munkát. Amikor hazánkban térített (992–994), megkeresztelte Géza fejedelmünket és fiát, Vajkot. A poroszok között szenvedett vértanú-halált (997 április 23). Azonnal szentként tisztelték. Ereklyéit Prágában, Esztergomban és a római S. Bartolommeo templomban őrzik.

István király őt választotta az esztergomi főegyházmegye máig tisztelt védszentjének (pius patronus ecclesiae Strigoniensis), és nevére székesegyházat épített (1010), amelynek később a Nagyboldogasszony-dedikáció mellett is társpatrónusa maradt.