Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A fénytan jeles kutatója, a szelenografálási eljárás feltalálója, SELÉNYI PÁL (Dunaadony, 1884. nov. 17. – Budapest, 1954. márc. 21.) Eötvös Loránd tanársegédjeként kezdte pályáját. Első dolgozatai a fénnyel foglalkoztak. Híres kísérletével kimutatta, hogy a fényt kibocsátó atomok úgy működnek, mint egy Hertz-féle dipólus. Igazolta a nagy látószögben kibocsátott fénysugarak koherenciáját. Kutatását 1983-ban továbbfejlesztve bizonyította a fény egyidejűleg hullám- és fotonjellegét.

1921-től az Egyesült Izzó alkalmazottjaként folytatta kutatásait. Munkásságának nagy része a műszaki fizika területére esik. Száznál több közleménye jelent meg az optika, a vákuumtechnika, a fotocellák, a szelén egyenirányítók, a fényelemek, a fotometria, az elektrográfia köréből. Újfajta katódsugárcsövet talált fel, amely a regisztrálandó jelenséget a sugár negatív elektromos töltésével a sugár útjába helyezett szigetelő lapon rajzolja fel. Ezzel az eljárásal új elektrografikai módszert dolgozott ki. Másik fontos találmánya a szelenografálásra vonatkozik: ezzel az igen egyszerű eljárással a szelénen pusztán a fény hatása által képeket lehet létrehozni.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók, Magyar Tudománytörténeti Intézet)