JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2024. április 19.Névnap:
    
 
Hónapok
 

Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.


SAJÓ ELEMÉR (Őrszentmiklós, 1875. szept. 9. – Budapest, 1934. szept. 21.) vízmérnök Őrszentmiklóson született 1875-ben. Híres nagybátyjának, Kvassay Jenőnek példáját követve választotta a műszaki pályát, 1898-ban Budapesten szerzett mérnöki oklevelet. Pályakezdőként az akkori Magyarország legnagyobb vízépítési alkotásának, a Ferenc csatorna tiszai torkolatának áthelyezésével kapcsolatos óbecsei kettős hajózsilipnek az építési munkálataiban vett részt. Ezután a Béga-csatornázási munkálatoknál dolgozott. Itt szerzett tapasztalatait dolgozta fel első publikációjában, 1904-ben. Szaktudását és szervezőkészségét 1906-ban a soroksári Duna-ág rendezésénél hasznosította, mint a Kvassay zsilip tervezője és építésvezetője. 1911-ben, a Csepel-sziget csúcsán létrehozott cementkisérleti állomáson betonkeverési vizsgálatokat folytatott. Az ennek alapján Lampl Hugóval közösen megírt A beton című könyve 1915-ben a Magyar Mérnök és Építész Egylet aranyérmét nyerte el.

1919-ben a kormány a dunai víziút és a vasúti szállítás közötti kapcsolat megteremtése céljából Budapesten egy dunai kikötő létrehozását határozta el és felállította a Kikötőépítési Igazgatóságot, melynek élére Sajó Elemért nevezték ki. Gazdasági okokból az építkezést többször is leállítás fenyegette; a kikötő megvalósulása Sajó kitartásának, meggyőző erejének köszönhető.

1928-tól a Földmívelésügyi Minisztériumban előbb a Balaton ügyeivel, majd a Vízügyi Főosztály vezetésével foglalkozott. Itt született meg 1931-ben híressé vált programja: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikánk megállapítása tárgyában. E koncepciója a következő évtizedekben a hazai vízgazdálkodás fejlesztésének egyik alappillére volt.

Életének utolsó éveiben foglalkozott az Alföld öntözési gondjainak megoldásával, a szikes területek problémáival, a Duna-Tisza csatorna kérdéskörével, a vízügyi szolgálat megszervezésével.

Alkotóereje teljében érte a halál Budapesten, 1934 szeptember 21-én.

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal