Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A műemlékvédelem egyik első szorgalmazója, az archeológia tudós művelője, RÓMER FLÓRIS (Pozsony, 1815. ápr. 12. – Nagyvárad, 1889. márc. 8.) már bencés szerzetesként kezdte tanári pályáját, először a rend győri gimnáziumában, majd a pozsonyi akadémián. 1848-ban beállt a honvédek közé és a világosi fegyverletételig utászként szolgált. Ötévi várfogsággal torolták meg hazafiasságát. Az 1850-es évek végén Ipolyi Arnold hatására fordult érdeklődése a régészet felé. 1860-ban megjelent könyve, A Bakony – természetrajzi és régészeti vázlat együtt tárgyalja geológiai, botanikai, régészeti és építészettörténeti megfigyeléseit. 1861-ben Pesten az Akadémia kézirattárának őre lesz; 1864-től maga is tagja a tudós társaságnak és régészetet tanít az egyetemen.

Kezdettől fogva tagja volt a Műemlékek Országos Bizottságának és szerkesztője az Archeológiai Közlemények-nek valamint az Archeológiai Értesítő-nek. 1875-ben nagyváradi kanonokká nevezték ki; itt fejezte be életét.

Felmérései, jegyzetei, vázlatai fontos forrásai a régészetnek és művészettörténetnek. Nagy érdemei vannak Aquincum romjainak feltárásában és megőrzésében.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)