Riesz Frigyes is tanította még. Milyen élmény volt őt hallgatni?

Nagyon öreg volt, képzelje, 70 éves lehetett! Fejérhez is bejártam a „specijeire”. Ő nem igazán tanított már akkoriban, nem érdekelte az, hogy egy anyagot előadjon. Csak a személyes élményei, meg az egyénisége volt nagyon érdekes. Riesz még próbált tanítani, felolvasta a Leçons d’Analyse Fonctionelle-t, Szőkefalvival közösen írt világhírű könyvét, ami akkor jelent meg. Ha az ember előre elolvasta a fejezetet, sokat tanulhatott az előadásból.

Írta valaki a táblára, amit Riesz mondott?

Eleinte Császár Ákos írt, de amikor én jártam, akkor már a Pál Laci. Az öreg rászólt: „Ne írjon annyit, akkor nem látni!” Volt, hogy kettőt lapozott... A végén rájött, hogy valami nem stimmel. Igen. Az is volt, hogy testvérének, Riesz Marcellnek egy cikkét ismertette, akkor lapozott kettőt és megjegyezte: „Zavarosan ír ez a Marci...”.

Forrás: EPA – Magyar Tudomány, 2001. 4. szám

Fejér Lipót és Riesz Frigyes gyakran nyaraltak együtt Lillafüreden, egy ízben az Amerikából hazalátogató Neumann Jánost is sikerült elhívniuk. Neumann és Riesz legerősebb szakmai kapcsolódási pontja az ergodikus tétel volt. A statisztikus fizika ergodikus hipotézisét Koopmann a Hilbert-terek nyelvére fordította, és az unitér operátorokra vonatkozó megfelelő állítást Neumann bebizonyította. Neumann eredményére Riesz Frigyes adott egy nagyon frappáns bizonyitást, sőt más függvényterekre is kiterjesztette a tételt. Amíg Neumann a XX. század legnagyobb hatású matematikusa volt, addig Riesz Frigyes az egyik legelegánsabb. (Az „egyik” szó egészen biztosan elhagyható, ha a funkcionálanalizis területére korlátozzuk a kijelentést.) Neumann-nak nagyon tetszett a Riesz-féle bizonyítás, a hozzá írt levélben „rendkívül elegáns”-nak nevezi, és arra kéri őt, hogy eredményét az „Annals of Mathematics”-ban, a kor legerősebb matematikai folyóiratában tegye közzé.

Forrás: BMGE Matematikai Intézet honlapja