A II. világháború után jelentősen változott a földtan állami megítélése. Az állami központosítás és a szocialista rendszer nyersanyaghiánya minden addigi mértéket meghaladó földtani kutatást igényelt. Ehhez létrehozták a budapesti tudományegyetemen az önálló kutató geológusi szakot, illetve a Sopron-miskolci egyetemen a mérnökgeológusi szakképzést. 1949-től az állami földtani munkákat először önálló minisztériumi főosztály, 1953-tól az Országos Földtani Főigazgatóság, 1964-től ennek jogutódja, a Központi Földtani Hivatal irányította. A kutatásokat kezdetben a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) és az egyetemek látták el, majd 1950-től fokozatosan létrejöttek az önálló iparági földtani szolgálatok. E munkák keretében a MÁFI elsősorban a földtani térképezést és a szerkezetkutatást végezte, míg az iparágak (kőolaj-, bauxit-, urán-, fekete- és színesfémérc-, ásványbányászat, építő- és díszítőkő-, kavics- és agyagipar) elsősorban mélyfúrási és bányászati módszerekkel kutattak. A mérnökgeológiai vizsgálatokat önálló vállalatok, tervezőirodák és a műszaki egyetemek (Budapest, Miskolc) végezték. 1969-től a MÁFI területi szolgálatai az ország vidéki régóinak földtani feladatait látták el.

A MÁFI elkezdte a harmadik generációs földtani térképezést, először az ország hegyvidéki, majd azt követően a síkvidéki területeken. E felvételek eredményeit a hegységmonográfiák foglalták össze: Rakusz Gyula–Strausz László: A Villányi-hegység földtana (1953); Szőts Endre: Magyarország eocén (paleogén) képződményei (1956); Jantsky Béla: A Velencei-hegység földtana (1957), A mecseki gránitosodott kristályos alaphegység földtana (1979); Fülöp József: A Gerecse-hegység kréta-időszaki képződményei (1958); A Bakony-hegységi alsókréta (1964); Véghné Neubrandt Erzsébet: A Gerecsehegység felsőtriász képződményeinek üledékföldtani vizsgálata (1960); Hámor Géza: A kelet-mecseki miocén (1970), A Nógrád-Cserháti kutatási terület földtani viszonyai; Székyné Fux Vilma: Telkibánya ércesedése és kárpáti kapcsolatai (1970); Varga Gyula: A Mátra hegység földtana (1975); Kassai Miklós: A Villányi-hegység északi előterének perm képződményei (1976); Nagy Elemér–Nagy István: A Villányi-hegység triász képződményei (1976); Gyarmati Pál: A Tokaji-hegység intermedier vulkanizmusa (1977); Jámbor Áron: A Dunántúli-középhegység pannóniai képződményei (1980); Korpás László: A Dunántúli-középhegység oligocén–alsó-miocén képződményei (1981); Haas János: Sümeg és környékének földtani felépítése (1984); Rónai András: Az Alföld negyedidőszaki földtana (1985). Nemzetközileg elismert Bárdossy György és társai angolul publikált, lateritbauxitról szóló műve (1990), valamint Grasselly Gyula és társa háromkötetes, mangánmonográfiája (1980).

Forrás: Kollega Tarsoly István (főszerk.): Magyarország a XX. században, IV. kötet – Magyar Elektronikus Könyvtár