Pócza Jenő ELTE tanszékének megszüntetése (1959) után Szigeti György biztosította számára a lehetőséget kutatásainak folytatásához az MFKI-ban. Szigeti György egyetértett Pócza Jenő azon felismerésével, hogy a vékonyrétegek alapelemei lehetnek új technológiáknak és eszközöknek. A műszaki fizikai alapkutatások egyik célkitűzése lehet a vékonyrétegek kialakulásának és szerkezetének a technológia-szerkezeti tulajdonságok-alkalmazások közti összefüggések feltárása. Pócza Jenő javaslatára és Szigeti György támogatásával az MFKI hozta létre az első hazai, fizikai és technológiai kutatások céljára szolgáló elektronmikroszkóp-laboratóriumot, egy 1963-ban korszerű, 100 keV-es JEOL elektronmikroszkóppal. Pócza Jenő munkatársaival együtt indította el a hazai vékonyréteg-kutatásokat. A kutatócsoport erre építve dolgozta ki a világon elsők között a vékonyrétegek szerkezet kialakulásának (ma ezt nanofizikának nevezzük) közvetlen vizsgálatára alkalmas in situ elektronmikroszkópos módszert. Az elektronmikroszkópos kísérletek eredményeit összefoglaló filmeket a világ számos egyetemén használják. A Szigeti György támogatásával létrejött és kifejlődött iskola másik korai eredménye volt az amorf Ge szemcsék (ma fraktálnak nevezett) morfológiájának feltárása (1974) és a folyamatok szimulálása. Sajnos Pócza Jenő 1975-ben elhunyt. Pócza Jenő és munkatársai nemzetközileg kiemelkedő eredményeire még 2003-ban is található hivatkozás a Citation Index-ben. A Szigeti-iskola jelenleg is folytatja a kutatásokat az MTA MFA-ban, ma már 300 keV-es, 1,7 A feloldású mikroszkóppal. Az utóbbi évtizedek egyik jelentős eredménye volt az elektronmikroszkópos minták készítésére alkalmas új ionsugaras vékonyítására alkalmas eszköz kidolgozása. A fizikai alapkutatásokat és számos ipari alkalmazást támogatták az MFKI, majd MFA-ban kifejlesztett új vékonyréteg- és felületi kutatási módszerek, valamint műszerek. Az ionsugaras vékonyítót a Technoorg-Linda Kft. gyártja, már több mint háromszáz nagy értékű berendezést exportált négy világrészbe.

1945 decemberében már minden összeállítva várta a kísérletek indítását. Elkezdték a beméréseket, vakpróbákat tartottak. Lázas tevékenység kezdődött. Az Izzó vezetősége az akkori szűkös ellátási viszonyok mellett a közreműködő szakembereket kenyérrel, liszttel, krumplival és melasszal látta el. A kísérleteket csak éjjel végezhették, mert a rádiócsőgyártásban üzemelő berendezések elektromos zajszintje zavarta a finom észlelést. A sikeres és értékelhető Holdvisszhang-kísérletre február 6-án éjjel került sor. A visszaérkező jeleket összegző coulométerben 4%-kal volt magasabb a jelszint, mint a tisztán zajt összegző coulométer-kapillárisoknál. Ez az érték már jóval meghaladta a hibahatárt, így a kísérletet sikernek fogadták el. Ebben az időben a kísérletek aktív résztvevői voltak: Simonyi Károly, Papp György, Pócza Jenő, Bodó Zalán, Csiki Jenő, Tari László, Takács Lajos, Magó Kálmán, Horváth Tibor és ifj. Bay Zoltán, a professzor unokaöccse és természetesen még sokan mások is, akiket az irodalom nem említ.

Bay Zoltán már másnap sajtókonferencián jelentette be a kísérletek eredményét és jelentőségét. A sietség oka az volt, hogy a hírek szerint Amerikában néhány héttel korábban bejelentették a hasonló Holdradar-kísérleteik sikerét. J. H. De Witt ezredes Belmarban egy nagy teljesítményű berendezéssel, egyedi impulzusokat is detektált. Mindezek ellenére a világsajtó elismerte a magyar kísérletek sikerét is, kiemelve a jelösszegzés újszerűségét, szellemességét. A jelismétléses és jelösszegzéses módszert a korszerű radarcsillagászat ma is alkalmazza, természetesen a modern számítógép-technikával kombinálva.