Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal
együttműködésben készült.
PETRIK LAJOS (Sopron, 1851, dec. 5. – Budapest, 1932. jún. 7.): vegyész,
természetjáró, a turizmus magyarországi kialakulásának egyik szereplője.
Tanulmányait a grazi műegyetemen végezte, 1874-től 1889-ig ugyanott tanársegéd
volt. 1880-ban a budapesti állami felső ipariskolán a kémiai technológia tanára,
1907-től az iskola igazgatója volt. Főleg kerámiai kutatásokkal foglalkozott, a
magyarországi porcelánföldekről írt összefoglaló ismertetést. Szakcikkei a
Földtani Intézet kiadványaiban, a Művészi Iparban és más bel- és külföldi
szaklapokban jelentek meg. Mint turista részt vett Magyarország hegyvidékeinek
feltárásában. 1885-től 1900-ig a Turisták Lapjának szerkesztője. A Tátra egyik
csúcsát róla nevezték el.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar Tudománytörténeti Intézet MATI;
Magyar életrajzi lexikon; MEK)
|
Agyagművesség Domokos Ottó, főszerk.: Magyar néprajz II. Magyar Elektronikus Könyvtár |
|
|
(részlet)
Több tátrai hágó és völgyátjáró helyét tisztázta, a Sedilko és Suchavoda hágók
első átmászója és névadója, a Furkota- és Spara-hágó feltárója. A hegyekbe
többnyire egyedül járt, néha hegyivezetők kíséretében, különösen a stólai
Rusznák Andrást kedvelte. Az első tátrai amatőr fényképészek közé tartozott, a
Tátra nehezebben elérhető részeit is fényképezte. Neve a tátrai helyinevekben a
Közép-orom csoportjában a Petrik-csúcs és Petrik-csorba helyinévben maradt meg.
A Magas-Tátra mellett bejárta a Déli-Kárpátokat, a Retyezátot, a Paringot, a
Fogarasi-havasokat és az Alpokat is.
Forrás: Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség honlapja
