Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

PEKÁR IMRE (Rozsnyó, 1838. dec. 8. – Budapest, 1923. júl. 12.) gépészmérnök, feltaláló, malomtechnológus a bécsi politechnikumban tanult, majd Karlsruhéban szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1859-től 1863-ig Angliában és Párizsban dolgozott. Hazatérte után először a debreceni István-malomban hasznosította tapasztalatait, majd önállósította magát. 1876-ban adta be „a lisztnemek megvizsgálására és összehasonlítására” vonatkozó szabadalmát. Ennek az a lényege, hogy a lisztféleségek néhány grammját egymás mellé fatáblácskákra helyezik és alkalmas szerszámmal lesimítják. A színkülönbség alapján lehet elvégezni a minősítést; még szembetűnőbb a különbség, ha a mintákat vízbe mártják. Ezt a műveletet máig pekározás néven ismerik – külföldön is – a szakemberek és napjainkban is használják; a molnár ezzel a rendkívül egyszerű, gyors és olcsó eljárással tájékozódhat az őrlés eredményéről, a liszt tisztaságáról. Pekár a szabadalmával szerzett hírnévnek köszönhette, hogy 1878-ban a párizsi világkiállítás zsűrijének tagjai közé választották. Az itt beszerzett minták segítségével, a világ búzáinak elemzése alapján írta meg 1881-ben kiadott művét Földünk búzája és lisztje a tudomány, a fogyasztó, a molnár és a termelő szempontjából címmel. Ebben világméretű áttekintést ad a búzafajtákról és lisztekről, a mezőgazdasági állapotokról és az őrlési módszerekről. A könyv napjainkban is haszonnal forgatható.

A magyar állam megbízásából 1881-ben amerikai tanulmányutat tett. Az itt szerzett tapasztalatok alapján egyszerű, gazdaságosan létrehozható gabonatárolók építését javasolta. Az ő tanácsai alapján épült meg Fiuméban 1890-ben az első amerikai rendszerű elevátor. 1882 és 1919 között irányította a közraktár hálózat kiépítését. Nagy része volt a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt létrehozásában is.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988, Magyar Tudománytörténeti Intézet)