Pázmány Péter szobra - Budapest, Horváth Mihály tér (Fotó: Legeza Dénes István)
PÁZMÁNY PÉTER ([Nagy] Várad, 1570. október 4. – Pozsony, 1637. március 19.): író, esztergomi érsek.
Református nemesi család fia. 1593–97-ben a Collegio Romano teológusnövendéke. 1597–1600-ban Grazban filozófiát tanított, 5 latin nyelvű disszertációs tézisfüzetet állított össze. 1600. október 15-én Vágsellyére, 1601 februárjában Kassára küldték magyar gyóntatónak. 1602 nyarán Magyari Istvánnak Az országokban való sok romlásoknak okairól című könyvére írt Feleletével (Nagyszombat,
1603) megnyitotta hitvitáinak sorát. Grazban tanított, itt írta Imádságos könyvét (1606). Népszerűségét mutatja, hogy a szerző életében további három kiadása jelent meg. Teológiai doktor lett, majd 1607 novemberében végleg visszatért Magyarországra, s Forgách Ferenc érsek mellett a kibontakozó ellenreformáció irányítója lett. 1608-ban a pozsonyi országgyűlésen tiltakozott a
jezsuiták száműzetését kimondó határozat ellen. Hitvitáinak tanulságait leszűrve Pázmány Péter összeállította fő művét, a katolikus hitvédelem hatalmas szintézisét, az Isteni igazságra vezérlő Kalauzt (Pozsony, 1613). Ezt követő polemikus írásai a Kalauz tételeit védik. Rómában tisztázta magát állítólagos szabados életmódjának és protestáns kapcsolatainak vádja alól. A pápa
föloldotta jezsuita fogadalma alól, s turóci préposttá, 1616-ban esztergomi érsekké nevezték ki. Ezzel az ország főkancellárjává is vált, s a királyi tanácsban jelentős szerephez jutott. II. Ferdinánd magyar királlyá választása mellett érvelt, s 1618. július 1-jén ő koronázta meg. 1623-ban Bécsben magyar papnevelő szemináriumot alapított (Pázmáneum). Lefordította Kempis Tamás
Imitatio Christi című művét (Kempis Tamásnak Krisztus követésérül négy könyvei, Bécs, 1624). 1635-ben Nagyszombatban egyetemet alapított, egyelőre csak teológiai karral, vezetését jezsuitákra bízta. Megjelent kb. száz prédikációját tartalmazó gyűjteménye (Pozsony, 1636), 40 évi hitszónoki tevékenységének eredménye. Végakarata szerint Pozsonyban a Szent Márton székesegyház kriptájába
temették el.
Írói munkásságát elsősorban gyakorlati célok irányították. Vitairatait erős logika, tömörség, a bonyolult jelenségek áttekinthetővé, az elvont fogalmak szemléletessé tétele, a különféle hangnemek alkalmazása jellemzi a pátosztól az iróniáig, a nyersességtől a líraiságig. Kalauza a felekezeti polémiák valamennyi vitás kérdésére igyekszik választ adni.
Irodalmi szempontból prédikációgyűjteménye a legjelentékenyebb. Mind beszédei, mind egyházszervezői és egyházpolitikai tevékenysége segítették a rekatolizációt. Művei a magyar nyelv végleges diadalát jelentik az egyházi prózában; számos elvont fogalmat ő fejezett ki először magyarul.
Neumann Ház – Irodalmi Szerkesztőség (Bitskey István szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)
Négy dologban egyezünk mindnyájan, akik keresztyén nevet viselünk.
Először abban, hogy a hit csak egyedül az Istennek szaván és bizonyságtételén fondáltatik, úgy, hogy csak azt kell igaz keresztyén hittel vallani, amit az Isten az ő igéi
által megjelentetett. Mert nemrégen megmutatám, hogy valamit keresztyén hittel hiszünk, azt egyedül csak az Istennek szaváért és bizonyságtételéért hisszük, és nem az emberek szaváért.
Arra jutott a mi gyermeki esztelenségünk, hogy a bűnt gonosznak sem ítíljük; hanem mint választott jót, kedveljük: vagy ha gonosznak
ismérjük is, álmosok és restek vagyunk annak távoztatásában; kedvetlenek és késedelmesek orvoslásában. Hanem olyanok vagyunk mindnyájan, mint vagy Ádám, ki mikor vétkezett, nem siratta
bűne gonoszságát, hanem maga mezítelenségétűl rettegett: vagy Káin, ki nem törődött azon, hogy Istent megbántotta, hanem hogy megöli őtet, aki találja: vagy Saul; ki nem azt siratta,
hogy vétkezett, hanem hogy országátúl megfosztatik. Mi is, nem a bűnök rútságátúl iszonyodunk, hanem annak vereségitűl rettegünk.
Kicsoda közülünk, aki oly iszonyodva retteg a bűntűl, mint a betegségtűl, haláltúl? Aki úgy serénykedik, és nyughatatlan gondolkodásival álmát szakasztja a bűnök
távoztatásában, mint a gazdagság– és tisztség vadászásában? Aki úgy megijed és elhűl félelmében, mikor bűnbe esik, mint megrémül, ha kincsét ellopják, házát felgyújtják, hírét, nevét
meggyalázzák? Bezzeg ezek távoztatása felébreszt álmunkból, és minden fáradságra, költségre serkeget; de a bűnök távoztatásáért vagy lemosásáért kicsoda vállal ennyi fáradságot?
Gyermekek vagyunk a jónak és gonosznak ítíletiben.
Oh áldott Szűz! Oh főpapi fejedelemnek Virágzó Vesszeje! Oh szentséges Lajtorja, melyen nem az angyalok, hanem az Isten Fia szállott hozzánk! Oh mennyei Aquae ductus,
áldomások csatornája és folyóvize! Oh bűnök lángjátul nem perzseltetett Rózsa! Oh Testamentom Szekrénye, melyben nem kő és vessző vagy manna, hanem mennyei tárház kincse vagyon! Te
előtted földre borúlok, és nemcsak prédikállásimban felvállalt fáradságimat te kezed által Istenemnek nyújtom, hanem elsőben bűnös fejemnek, azután ennek a te országodnak te általad
irgalmat kérek.
