Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A magyar szénhidrogén kutatás első és eredményes képviselője PAPP KÁROLY (Tápióság, 1873. nov. 4. – Tápióság, 1963. jún. 30.) 1900-ban doktorált a budapesti Tudományegyetemen, majd a Műegyetem ásvány-földtani tanszékén Lóczy Lajos tanársegédje lett. 1898-ban geológusként részt vett Déchy Mór kaukázusi expedíciójában. A földtan mellett őslénytant is tanított a Tudományegyetemen. Főként Erdélyben végzett bányageológiai kutatómunkát. 1906-ban először kősó lelőhelyek után kutatott a Mezőségen, de mint a bányászkodás történetében oly gyakran megesett, 1909-ben valami egészen másra bukkant: váratlanul feltárta az Erdélyi-medence földgáz lelőhelyét, amely Európa akkor ismert legnagyobb földgázkincsének bizonyult. Ez volt a magyar szénhidrogén kutatás első, 1918-ig tartó korszakának legnagyobb eredménye.

Papp Károly további kiemelkedő munkája A magyar birodalom vasérc- és kőszénkészlete című monográfia, amely 1915-ben jelent meg. Másik összefoglaló jellegű munkája a felesége, Balogh Márta által németből fordított, Schaffer bécsi geológus professzor Általános geológia című könyvének függelékeként jelent meg 1919-ben, és a magyarországi bányászat, geológia és hidrológia fontos fejezeteit tartalmazza. Papp Károly érdeme az is, hogy a Lóczy Lajos hagyatékában talált, a történelmi Magyarországot bemutató félig kész földtani térképet átdolgozta, kiegészítette és 1922-ben kiadta.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1998)