A korai idők szíriai szerzeteseinek körében terjedt el az aszkézisnek az a szinte
hihetetlen formája, hogy a remete nem barlangba, kunyhóba húzódott vissza, hanem
egy oszlop tetejére. Ezt úgy képzeljük el, hogy egy 3–1 méter magas kőoszlop
tetején egy nagy kőlapot helyeztek el, azt korláttal vették körül, ez lett a
remete lakhelye. Élelmezéséről egy létra segítségével a körülötte megtelepedett
tanítványok, zarándokok és kíváncsiskodók gondoskodtak.
Az önsanyargatás legendás világrekordere is egy oszlopszent volt, Genovéva
naptári szomszédja, Oszlopos Szent Simon (jan. 5.). A szír keresztények e
csudabogara (†459) közel 70 éves koráig gyötörte magát Isten és a maga
dicsőségére. Gyermekkorában pásztorként edződött a későbbi élethez. Ifjú volt
még, amikor a szerzetesi életet választotta. 1 éven át kolostorban gyakorolta a
szigorú aszkézist. Már ott hírhedtté vált amiatt, hogy egy kötelet oly szorosan
tekert a derekára, hogy az mélyen bevágódott a húsába. Amikor elöljárója ezt
fölfedezte, kiutasította a kolostorból. Az egyház sohasem nézte jó szemmel a
megszállottságnak eme szélsőséges formáit. Írott források tanúsítják, hogy ezek
esetenkénti „örömszerző” voltáról tudomással bírtak.