Amikor János apostol és evangélista Ephesusban prédikált, a proconsul elfogatja és felszólítja, hogy áldozzon az isteneknek. Miután ezt megtagadta, börtönbe vetik, és levelet küldenek Domitianus császárnak, amelyben nagy szentségtörőnek, az istenek gyalázójának és a Keresztrefeszített követőjének nevezik. Domitianus parancsára Rómába viszik, s miután odaérkezett, gúnyt űzve belőle teljesen kopaszra nyírják, és a Latinnak nevezett városkapu előtt belevetik egy forró olajjal teli üstbe, amely alatt tűz ég, de semmi fájdalmat nem érzett, és sértetlenül jött ki belőle. Azon a helyen pedig a keresztények templomot emelnek, és ezt a napot, mint az ő vértanúságának napját ünneplik meg. Mivel ezek után sem állt el Krisztus igéjének hirdetésétől, Domitianus parancsára Patmos szigetére száműzik.

A római császárok nem azért üldözték az apostolokat, mert Krisztust hirdették – mivel ők maguk egyetlen istent sem utasítottak el –, hanem azért, mert Őt, úgymond, a szenátus kezdeményezése nélkül nyilvánították az apostolok istenné, ez pedig mindenkire nézve tilos volt.. Ezért olvasható az Egyháztörténetben, hogy midőn Pilátus egy alkalommal levelet intézett Tiberiushoz Krisztussal kapcsolatban, és Tiberius a maga részéről beleegyezett, hogy Krisztus hitét a rómaiak befogadják, a szenátus mindenestül visszautasította azzal, hogy nem az ő kezdeményezésükre nevezték istennek.

Ismeretes, hogy Olajbafőtt Szent János az egri főegyházmegyének és székesegyháznak ősrégi védőszentje: Már az evangélista főünnepénél (dec. 27.) szólottunk e titulus megválasztásának valószínű okairól. Miután egyrészt a karácsonyi ünnepkör liturgikus telítettsége, másfelől pedig a téli időjárás miatt nincs méltó alkalom a búcsú megülésére, búcsúnapul Jánosnak ezt az ünnepét választották. Középkori helyi liturgiája szerint az egész papság részvételével körmenet indult a székesegyházból a vár nagykapujához (ad magnam portam). Ez nyilván emlékeztetni akart a római kapunál történt jelenetre.

– A János apostolról hallottál? Látod, azért lehetsz te János, mert volt egy János apostol… Csak ezt te nem tudod…

Fejét lehajtotta, súlyos szemhéjai fáradtan lezáródtak.

–János apostol első levelének második része így szól – csendesen, áhítattal ejtette az első mondatot: – Ne szeressétek a világot, se azokat, akik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.

Hangja felcsapott.

– Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága és a szemek kívánsága és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.

Ismét megcsendesedett.

És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

Olyan, mint János evangélista, jutott Zoltán eszébe, ahogy ránézett. Maga is csodálkozott, hogy tévedt ez a bizarr gondolat belé, de amíg Gyurka beszélt, egyre erősödött benne a benyomás. Miért épp János? Mit tud ő Jánosról? Annyit, hogy a keresztre feszített Jézus őt adta az anyjának maga helyett. Olykor különös és kibogozhatatlan úton tévednek az ember tudatába a hasonlatok. De épp ezek az igaziak.