Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal
együttműködésben készült.
A román fejedelmi családból származó magyar főpap és diplomata, humanista
történeti és földrajzi író, Oláh Miklós (Nagyszeben, 1493. jan. 10. – Pozsony,
1568. jan. 14.) Mohács után Mária királynő kíséretével, titkáraként
Németalföldre ment és itt fejezte be legfőbb művét, a Hungaria et Attila című történeti-földrajzi írását, amely hű
gazdaságföldrajzi és művelődéstörténeti képet ad a középkor végi, Mohács előtti
Magyarországról. Célja az volt, hogy mozgósítsa a keresztény Nyugatot a török
ellen, az ország felszabadítása érdekében. Munkáját nagyrészt saját
tapasztalatai alapján írta, de minden adatát, állítását gondosan ellenőrizte és
ellenőriztette is, sőt, elkészülte után a kor néhány neves tudósával – még
Rotterdami Erasmussal is – átnézette. Életében a kinyomtatására már nem került
sor, kéziratban terjesztették, először Bél Mátyás jelentette meg 1736-ban.
Hazatérése után zágrábi majd egri püspök, később esztergomi prímás és királyi
helytartó is volt. Ő tette át a prímási székhelyet – a török veszély miatt –
Esztergomból Nagyszombatba, ahol a későbbi egyetem alapítását is előkészítette.
Az ellenreformáció során ő hívta be az országba a jezsuitákat; a rend később az
egyetem fenntartója lett. Levelezése, írásai, végrendelete értékes
művelődéstörténeti kútfőként használhatók.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig,
Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993)
Hallottam az idősebbektől, hogy Mátyás király, amíg élt, mindig tartott vagy harminc festéshez értő íródeák szolgát, ezek legtöbbjét az ő halála után én még ismertem. Csaknem az összes másolt görög és latin kódex az ő munkájuk volt. Felügyelőjük, a dalmát Raguzai Félix – magát is ismertem már öreg korában, nemcsak görögül és latinul, de szírül és arabul is tudott, ezen kívül
magában a festészetben is volt gyakorlata – szorgosan figyelte, nehogy hiba történjék a könyvek másolásában. Volt ezen kívül még két egyéb könyvtár is másutt a fellegvárban, bár az előbbieknél csekélyebb jelentőségűek. Mindezeket a török, Lajos király Mohács-mezei halálát követően, mely 1526. augusztus 29-én következett be, s miután Budát a következő szeptember 8-án elfoglalta,
részint szétszaggatta, részint, miután más célokra az ezüstöt letépte, széthajigálta.
Én midőn a mohácsi veszedelemnek, e következései megrázó, nagyságánál fogva elsőbbszerű történetnek okairól kevésre terjedő lapokon s tehetségi képességemhez mérten töredékesen közlendem nézeteimet, csak az kívánok lenni honom lelkes fiaira nézve, mi volt az egyszerű munkás férfi kezében az ólomgolyóbis, mely azon pontban, midőn ő szendergett, földre koppanásával adott ébresztő jelt; minden célom tudniillik csak figyelemgerjesztés, s hozzátehetem, jutalmam erősebb kéz ily tárgyú dolgozatai nyomán mentől előbbi elfelejtetés.
