Jeles Napok - október – mindszent hava – őszhó

Kormány Vera: Október

(részlet)

Október

Hónapunk neve a latin October, „Nyolcadik” hónapnévből ered, mivelhogy a régi római naptárban az évkezdő márciustól számítva ez volt az év nyolcadik hónapja. Egyedül Domitianus császár tett kísérletet a név megváltoztatására, amennyiben önmagáról neveztette el. Rossz császár volt, a „domiciánus” hónapnév nem kellett senkinek.

Róma októberi ünnepei a márciusi jeles napok tükörképei. A földműves, a halász, a hajós és a katona a márciustól októberig tartó nyárias időszakban volt aktív. Márciusban tolta vízre a hajóját, vette elő a szerszámait, fényesítette ki a fegyvereit, és októberben vontatta partra, rakta el őket, illetve olajozta meg az utóbbiakat, hogy a téli nedvességtől be ne rozsdásodjanak.

Játékok

Rudan Mária: Skorpió zodiákus

Gesztesi Albert: Az éjszakai égbolt. Október

Élet és Tudomány, 2000. 40. sz.

(ismertető)

Gesztenyés
(fotó: Legeza Dénes István)

Rudan Mária: Skorpió csillagkép

Paál László: Erdő mélye

Képzőművészet Magyarországon

(festmény)

Paál László: Őszi hangulat: erdőben

Képzőművészet Magyarországon

(festmény)

Kernstok Károly: Őszi fény

Képzőművészet Magyarországon

(festmény)

Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek

(részlet)

A kampós hónap

Az október a nyolcadik hónap volt a régi római naptárban („octo” – nyolc). A latin szó ismét a görögből eredt, ahol az „octo” az „ogkosz” tőre megy vissza: ez pedig „halott kampó”-t jelent – a jobb kéz középső ujja csakugyan ilyen kampóhoz hasonlatos.

Izzás
(fotó: Vimola Ágnes)

Októberi fények
(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Márai Sándor: Négy évszak

(részlet)

Október

Az erdőnek olyan szaga volt, mint egy régi, nemes fából faragott ruhásszekrénynek. A tisztásra néha kilépett egy őz vagy egy öregedő moziszínésznő. Volt valami századon kívüli ez októberben. Soha nem éltem ilyen választékosan: az október sugártörésének oldatában lebegtünk, s csaknem jambusokban szóltunk a pincérhez. A világ elegáns volt és illatos.

Gyöngyössi János: Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre

(részlet)

OCTOBER

Fordul az Hold: fordul a jó borból friss vér.

A szőlőmívesre visszafordul a bér,

A keserű munka édes jutalmat nyér.

ÉVSZAKOK

(gyűjtőoldal)

ŐSZ

(gyűjtőoldal)

IDŐJÁRÁS

(gyűjtőoldal)

Október

népi mondóka

Leodegár, hogyha lombhullató,

Örülj! a jövő év páratlan jó.

Orsolyakor takarítsd be

káposztádat.

Simon, Juda hóval tömi tele szádat.

Ha megdurvul a nyúl szőre,

siess fáért az erdőbe.

Fialowski Melinda: Őszi táj / gyermekrajz

Az őszi színek kémiája

Chemonet

(cikk)

Radnóti Miklós: Naptár / Október

(részlet)

Minden aranysárga itt,

csapzott sárga zászlait

eldobni még nem meri,

hát lengeti a tengeri.

M. Keresztes Zsuzsa: Októberi gesztenyés

TolnaArt Galéria

(festmény)

Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket

üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd

szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,

megannyi dús, tündöklő ékszerét.

Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról

és elgurul, akár a brilliáns.

A pompa ez, részvéttelen, derült,

magába-forduló tökéletesség.

Jobb volna élni. Ámde túl a fák már

aranykezükkel intenek nekem.

Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli / részlet (előadó: Lázár Csaba)

Őszi képek

sesblog.hu

(fotók)

Balázsovits Zsuzsanna: Október

Kosztolányi Dezső: Októberi táj

Piros levéltől vérző venyigék.

A sárga csöndben lázas vallomások.

Szavak. Kiáltó, lángoló igék.

Kosztolányi Dezső: Vörös hervadás

(részlet)

Erdő,

dércsípte lombod ájultan vonaglik.

Meghalsz,

reád lehellt a vörös hervadás.

De mért e vidám pompa? Mért

öltözködöl halál előtt a fényes

bíbornokoknak, részeg szeretőknek,

ifjú dühnek, kigyulladt lázadásnak

harsány szinébe?

Kosztolányi Dezső: Vörös hervadás – részlet (előadó: Lázár Csaba)

XVI. századi antwerpeni festő: Bacchus diadalmenete – Az Ősz

A Pannonhalmi Főapátság gyűjteménye

(festmény)

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra…

(részlet)

És valóban ősszel a föld

Csak elalszik, nem hal meg;

Szeméből is látszik, hogy csak

Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,

Csendesen levetkezett;

Majd felöltözik, ha virrad

Reggele, a kikelet.

Berzsenyi Dániel: A közelítő tél

(részlet)

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,

Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.

Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok

Közt nem lengedez a Zephyr.

Nincs már symphonia, s zöld lugasok között

Nem búg gerlice, és a füzes ernyein

A csermely violás völgye nem illatoz,

S tükrét durva csalét fedi.

Berzsenyi Dániel: A közelítő tél – részlet (Előadó: Lázár Csaba)

Sárguló lombok
(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Nemes Nagy Ágnes: Október

(részlet)

Most már félévig este lesz.

Köd száll, a lámpa imbolyog.

Járnak az utcán karcsú, roppant,

négy-emeletnyi angyalok.

S mint egy folyó a mozivászon

lapján, úgy úsznak át a házon.

Kálnoky László: Az ősz

(részlet)

Szégyenkező leányként áll a nyári tájék

a gyertyafényben úszó ég alatt;

ledobja testéről a tarka rongyokat,

s hideglelős ölelkezésre készül.

Fatörzs (fotó: Bálint Eszter)

Weöres Sándor: Valse triste

(részlet)

Hüvös és öreg az este.

Remeg a venyige teste.

Elhull a szüreti ének.

Kuckóba bújnak a vének.

Ködben a templom dombja,

villog a torony gombja,

gyors záporok sötéten

szaladnak át a réten.

Elhull a nyári ének,

elbújnak már a vének,

hüvös az árny, az este,

csörög a cserje teste.

Gárdonyi Géza: Október

(részlet)

Olyan most a mező reggelenkint, mintha gyémántos fátyolrongyokkal volna behullatva. A kis mezei pókok hálói azok. A kis mezei pókok is érzik már a kegyetlen hónapok közeledését: nincs hajlék, nincs kályha, nincs éléstár!

A természetnek nyomorult kis mostohagyermekei érzik a közelgő telet: fölmásznak a legmagasabb fűszálak hegyére, föl a napbanéző fű kék virágaira, a bogáncs borzas fejére, a telegráf-oszlopok hideg porcelángombjaira és ott dermedeznek, töprenkednek, hogyan lehetne menekülni?

Őszi színek (Fotó: Vimola Ágnes)

Paál László: Októberi szél

Képzőművészet Magyarországon

(festmény)

Mednyánszky László: Őszi táj

Képzőművészet Magyarországon

(festmény)

Ferenczy Károly: Október

Képzőművészet Magyarországon

(festmény)

Thorma János: Őszi táj

Képzőművészet Magyarországon

(festmény)

Petőfi Sándor: Sovány ősz

(részlet)

Megköszönöm az ilyen őszt,

Alázatosan köszönöm!

Egész világ örűl, vigad,

Csak énnekem nincs örömöm.

Iszik boldog, boldogtalan,

Szüret van úton, útfelen,

És én isten kegyelmiből

A száraz kortyokat nyelem.

Tompa Mihály: Őszi kikerics

(részlet)

Légy üdvöz, jó természet,

Édes szülő anyánk!

Az ősz virági lettünk,

Tágas tér lett hazánk.

Mi szép itt s így az élet:

A lomb zizegve hull …

Halkan bucsúzik a szél

Hű játszó-társitul.

Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz

(részlet)

Már a víg szüretnek örűl minden ember,

Mellyel örvendeztet bennünket szeptember,

Októbert ekképpen bíztatja előre,

Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre.

Setétűl a gohér a piros vesszőkön,

Barna színt vér vissza a többi szőlőkön;

Amelyeknek általvilágló kristályja

Nézőjét már édes nektárral kínálja.

Cseplits István: Lombhullás

Kortárs Magyar Festőművészek

(festmény)

Merényi Jeszek Éva: Lombhullás

Kortárs Magyar Festőművészek

(festmény)

Csorba Zoltán: Október az Óbudai szigeten

Kortárs Magyar Festőművészek

(festmény)

Holányi Julianna: Erdélyi ősz

Kortárs Magyar Festőművészek

(festmény)

Ackermann Éva: Gigei ősz

Kortárs Magyar Festőművészek

(festmény)

Ackermann Éva: Templom őszi verőfényben

Kortárs Magyar Festőművészek

(festmény)

Tóth Árpád: Október

(részlet)

Október. Pompa és szín nincs tovább.

Ó, mikor még arany fény lihegett,

S tömör bíbor és roskadó brokát

Fedte a kéjes, ájult ligetet...

Már meztelen az erdő. Végesvégig

A züllött úton roncs, bú és szemét.

Korhadó tönkök. Egy nyirkos, setét

Kórón vén varjú hamvas hasa kéklik.

Juhász Gyula: Október

(részlet)

Enyém e dalos ősz most,

Enyém az őszi pompa,

Enyém e bús mosolygás.

Venyige lombja pirkad

És megszépülsz csöndesen

Bánat, nagy őszirózsa!

József Attila: Fák

(részlet)

Puha szántások esővert, leves

gerezdjei között

csüggedten várják a fák a sebes,

apadt mellű ködöt.

Őszi levelek (Fotó: Vimola Ágnes)

Petőfi Sándor: Piroslik már a fákon a levél...

(részlet)

Piroslik már a fákon a levél,

Süvölt köztök, süvölt az őszi szél,

Homályos a nap, a mező deres;

Pásztor, betyár meleg tanyát keres.

Novemberi verőfény (fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Tompa Mihály: Ősszel

(részlet)

Az ősz nyájas verőfényén ülök,

Körültem sárga, száraz lomb zörög;

Oly jó ittkünn nekem!

A természetnek hervadása

Beszél lelkemnek csendesen.

Sápadt vagyok, mint az ősz s hallgatag,

Nem érzek én sem mély fájdalmakat;

S mig bús szellő susog

S nyájas sugár dereng az őszben:

Ajkam sohajt, – és mosolyog.

Illyés Gyula: Október

(részlet)

Meleg október van,

szép idő.

Takar a fény, mint egy

keszkenő.

Takar a fény, mint egy

régi szűr.

Szívem öregesen

melegűl – –

Illyés Gyula: Október – részlet (előadó: Terescsik Eszter)

Reisz Tamás: Őszi napsütés

TolnaArt Galéria

(festmény)

Spirk Márta: Ősz

TolnaArt Galéria

(festmény)

Spirk Márta: Őszi vízpart

TolnaArt Galéria

(festmény)

Zsiros Ari: Ősz

Tolnaart Galéria

(festmény)

Radnóti Miklós: Október, délután

(részlet)

De nap kacsintgat át fodrán a lombnak,

vad darazsak dudolnak körül haraggal.

És a lomb makkal felel és feleselget,

hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.

Őszi nap
(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Kosztolányi Dezső: Késő ősz a ludasi pusztán

A pitvaron a tengeri

nevet a nap piros tüzére,

de sárga árnyát elveri

a paprikák piros füzére.

Száll-száll a lelkem kergetőzve

a mustszagú, világos őszbe,

mint szélbe csörgő papiros,

fölötte a halál és élet

a sárga és piros.

Babits Mihály: Magyar szonett az őszről

(részlet)

Jön az ősz, már hullnak a cifra virágok

szirmai, rongyban, mint farsangi plakátok,

ha süvít a böjti szél: „Nincs szükség rátok!

Már vége a násznak, megestek a lányok.”

Komolyan és szürkén, mint a gőgös szerény,

fiait ringatva ül a termés, helyén,

kész elbocsájtani a Szent Mihály szelén

s hős anyaként halni a November derén.

S már érzi az éh nyúl, hogy a fű kopaszabb.

Jajgat a sok madár, folyton vérzik a nap.

Megy a gőzös, Pestre, füstje a földre csap.

Ideges a farkas a gyürött erdőben.

Ideges az ember szíve a mezőben.

jön valami amit minden ért, csak ő nem.

Ady Endre: Október

(részlet)

Elnézem az őszi rózsát,

Bús halottját dérnek-fagynak...

Ne higgyetek a mosolygó,

Ködöt bontó, őszi napnak!

Október egy szeretkező,

Flastromos, vén, kacér asszony —

Hazug fénnyel azért csábít,

Hogy fagyával elhervasszon.

Kormos István: Október

(részlet)

Orromba csap az égő fű szaga,

október ez, az év októbere,

valamint életem októbere;

nem fájna, ha egy-nagy csontkalapács

a halántékomra csördítene,

de utánam, uraim, mi marad?

Petőfi Sándor: Kellemetlen őszi reggel...

(részlet)

Kellemetlen

Őszi reggel.

Kedvtelen, borús idő.

Hulldogál az

Elvirított

Őszi tájra az eső.

A szobában

Ketten űlünk

Együtt: én s az unalom.

Terhes vendég!

Mint malomkő

Csügg rajtam. De megcsalom.

Petőfi Sándor: Kellemetlen őszi reggel… / részlet (Előadó: Terescsik Eszter)

Fialowski Réka: Az ősz színei / gyermekrajz

Kálnoky László: Őszi képek kisvárosból

(részlet)

Érsekkert

Bejárja a hervadt füvek szaga

a mezőt; a parkban vadgesztenyék

csillognak a holdfényben éjszaka.

A rét fölött pár felhő andalog;

hosszú időn át vékonyulnak el,

s elmúlanak, mint fáradt angyalok.

Szabó Magda: Október

(részlet)

Ami más házban szilveszteri rutin volt, nálunk októberben történt, ünnepeltünk, de nemcsak rendkívüli ételekkel, hanem különleges, ritkán játszott, épp ezért nagy szórakozást jelentő játékainkkal, és persze azzal az évente ismétlődő, leginkább valami önvizsgálathoz hasonlító szertartással, amely anyám akaratából bizonyos számvetésre késztetett. Nem illett másképpen, mint tiszta lappal átlépnem életem új esztendejébe, ami az elmúlt tizenkét hónapban függőben maradt, meg kellett oldanom, ami feleslegesnek bizonyult, nem vihettem át értelmetlen tehernek.

Faludy György: Október I.

(részlet)

Az éji égen a Tejút mentén didergő csillagok.

Nyeregből száll a szél, gyorsan összeszed minden illatot,

felül és nagylassan tovább baktat patkótalan lován.

Üvegpálcás eső pereg szüntelen. Barna levelek

tyúktolla közt kiáll a vadgesztenyefa válla

vizesen s szurokfeketén. Sárgul a fű szakálla.

Faludy György: Október II.

(részlet)

Az ég olyan most, mint a víz. A sárgarigó néma.

A pókok éhes ajkai közt elfogyott a cérna.

A bujdosó azt képzeli, hogy háza áll előtte

a fák mögött. Sóhajtozik s rádől az esti ködre.

Dsida Jenő: Öreg október

(részlet)

Be jó lenne egy szép kézlegyintéssel

elintézni az egész őszi dolgot:

– Eh, nem fél, aki bátor,

csak rövid nyári zápor,

és boldog marad mindig, aki boldog.

De hiába, már nincs levél a fákon,

halk tűz robogja be a tűzhelyet,

felhők – mint soha régen –

bóbiskolnak az égen,

s már nem lehet, már nem lehet…

Csukás István: Az országutat fény veri

(részlet)

Az országutat fény veri,

ősz, arany ősz, a tengeri-

tábla rezes obsitos-had,

kifakult bajszok bólognak,

kardok, levelek csörögnek,

méz illatuk van a tököknek,

bendője telik a pocoknak,

szőre durvul a malacoknak.

Puffogva vontató robog,

fent gumicsizmás parasztok

rázkódnak, hallgatva lesik

a muzsikáló személygépkocsit.

Ősz, arany ősz, a tarlón vér nyoma,

szeder kúszik, illeg a galagonya,

s nagy ekevas a télbe fordítja át

majd az őszutó arany zűrzavarát.

Szabó Lőrinc: Őszi éjszaka

(részlet)

Mert ősz van és agyam-kezem már igazán belefáradt

a pénzszerzésbe… – Barátaim, hát ennyi, csak ennyi az élet? –

Csönd, őszi csönd, és vége. És szomorú, hogy ez a vég,

szomorú, hogy az egészből egy szomorú vers marad csak.

Jékely Zoltán: Ősz van

Levél, holt falevél földön, padon;

szép gesztenyét rúgunk vagy zsebre tesszük.

Jaj, mennyi szín! Mint a kaméleon,

ezernyi szín közt szinte megbetegszünk.

S már nincs szavunk; muzsika kellene,

hogy megmaradjon ez az ősz-valóság,

valami sirató, álmos zene,

mely búcsúztassa egy-egy nap hajóját

s ne kelljen mindig újrakezdeni

az örök ősznek szóbafoglalását!

Inkább kongassuk bottal esteli

sétákon vén villák fekete rácsát.

S temetők útján, ha már hull a dér,

vagy sétatéren, nagy nyárfák tövében,

szálljunk hintázva, mint a holt levél

a hold felé, mely hindogál az égen –

Reményik Sándor: Őszi erdőn hamvadó parázs

Te szép, te szomorú, te tiszta láng!

Most már: avarba hamvadó parázs,

Én nem gyujtottalak,

Én nem oltottalak

Az őszi erdőn úgy gyúltál, magadtól.

Arra jártamban

Megcsapott messziről a meleged,

Tovább mentem,

Nem éleszthettelek.

Most hát elalszol.

Aludj.

Békesség neked.

Takarjon be a diadalmas Ősz,

A csend,

S a nesztelenül hulló levelek.

Illyés Gyula: Üvegvilág

(részlet)

Áttetsző, üveges lett

a lomb a fán,

bibor és barna és csont-

szín porcelán.

Tartják a fák japáni

csészéiket,

félvén moccanni – oh, ha

leesik egy!

Csupa fény a gyümölcsös

és reszketés,

mint egy üveg- és lámpa-

kereskedés.

„Vigyázz! – hallom szívemben –

ügyelj, nehogy

eltörj valamit abból,

ami ragyog!…”

Az ősz színei
(fotó: Perdy-Fazakas Brigitte)

Lászlóffy Aladár: Levelek

Írják. Jönnek-mennek

Rodostó szomorú levelei,

a szél kihordja, éppen

azt nézem ezen az

elázott tenyérnyi sárgán,

hogy kinek a keze nyoma

van rajta., olvashatatlan

aláírás, pontatlan dátum,

valaki csak képzeli, hogy

neki szól. Szeretnék levelet

kapni, én, ismeretlen ősz.

Évente kimegyek a kapuba.

Évente megrázom a fákat.

Valahol valaminek el kell

hervadni hozzá, akkor majd

megérkezik.

Radnóti Miklós: Októberi vázlat

(részlet)

Reggel, fa alatt fagyott verebet

tépett a kutyám és napsütött

nyári tornyok alatt most sárban jár

cifra lábakkal, legény a lány után;

ma már dalolva vár testvérei közt

régen halottan a nagy fa, sötét

erdőkön tüzelésre és leveles,

bő élete jajdul a fejsze alatt...

Dsida Jenő: Zúg az őszi szél

(részlet)

Könnyelmű, bolondos fajta vagyunk.

De októberben nagyon félünk.

Sápadt az arcunk, fátylas a szemünk

s begyújtjuk a lobogó nagy tüzet.

Gyümölcsök helyett kis szobánkban

a polcokra meséket rakunk,

duruzsoló, piros, érett meséket:

fehér időkre kellenek.

Ady Endre: Hajh, őszi magyarság

(részlet)

Evvel a régi ismerőssel:

Meg vagyok akadva az Ősszel.

Szivesen veszem mint barátot,

Szivesen a szárnya alá állok.

Bevallom, hogy néha hazudva

Értem patkószeges, őszi útra.

Bevallom, hogy sokszor kevélyen

Gondolkoztam el az élet-mélyen.

De mindig és mindig vallottam:

Kis, bús, kevés különbség van ottan.

Az Ősz, az Ősz s a magyar élet:

Olyan egyformák, miért beszéljek?

Illyés Gyula: Jön az ősz

(részlet)

Jön az ősz, jönnek az őszi nagy alvások!

sűrű borzongások, hosszú ásítások,

melyektől a szív is megleng, mint a levél –

Hályogos az ablak, finom párájára

szerelmese nevét irkálja a lányka

s ásít hozzá, hogy majd’ beleomlik szegény.

Parti Nagy Lajos: Tapírmasé

(részlet)

Zúz, bánya ősz volt, szénelő, csikorgó, sárgás szemfehérrel,

folt hátán folt idő, hol súly és hol homály épphogy a pimfig ér fel,

egy fölsüppedt, kövér jel.

A sárga füstben mézezüst lovacskák bandukoltak Budán át,

s akár egy rájadőlt, szegény kalauz a szív dudáját,

nyomta, nyomta a bánat.

Elhúznak el fasorba legjobb éveink, bokáig érő cickány és menyét,

Elallén rőt avar között százszám rugdosni fényes gesztenyét,

csereg mint kasztanyét.

Lajhárt az ősz, s jön este még, még estébb, dércsipetten,

az ember mint egy vérből és papírból épült puska csetten,

maséból éltünk mind a ketten.

Parti Nagy Lajos: Tapírmasé

Pimmédia

(hanganyag a szerző előadásában)

Jékely Zoltán: Strófák régi őszökről

(részlet)

Mondják, hogy „ősz van, ősz van.” Mint a béke,

megnyugtat és elálmosít a szó.

Az embernek öregek hervadó,

deres feje jut róla az eszébe.

Pedig az őszben semmi sem fehér,

mint minden elbukó kor: tarka-barka!

Sárgán virít sétányok holt avarja

s ecetfa, ampelopszisz csupa vér.

Jékely Zoltán: Őszi fürt-varázs

(részlet)

Köd-fényben áll a budai vidék;

legyen enyém az ősz, akár a lelkem,

pipámban száz levél hullája ég,

miket finom dohánnyá szeleteltem.

Egyharmada diófa levele,

másik harmad édeskés hárslevélke,

a többit naspolya hullatta le,

vagy a szomszédunk szelíd gesztenyéje.

Kálnoky László: Október

(részlet)

Bár lennék őszi felhő, melynek alját

a szélkutyák nyers-hús-színűre nyalják,

vagy szilvafőző üst fölött a gőz!

Legyek hozzád hasonló, barna, bölcs rög,

s ti megbékélten fonnyadó gyümölcsök.

Te légy koporsóm, diadalmas ősz!

Csukás István: Őszi ének

(részlet)

Forróságok, lobbanások után szelíd

mámorral hozza kincsét

a kifáradt ősz. Hallod érveréseit,

a monoton ritmust? Ne még!

– kiáltanád és borzongsz s fogod hűlő kezeit,

nézed üveges, tört szemét:

hunyorgat rád, mutatja gyűlő éveid.

S mert mást nem tudsz nézni, önmagadba mélyedsz,

zubog a vér, kicsap: élet és enyészet!

Jékely Zoltán: 1944. október

(részlet)

Október, október, október!

Nyakunkra rozsdás, sűrű-nyírkú ég ült,

ege szörnyű lélekbeli borúknak:

mindég ilyen cudar őszben a végük

nyáron kezdett vak magyar háborúknak.

Október, október!

Vén koldus vagy, ruhád: fekete rongyok,

hazakullogó bús hadifogoly vagy,

kit még nem ismer nemzetted porontyod,

s rettegsz csókjától őrült asszonyodnak.

Pethő László: Októberi áhitat

Argus, 2003. október

(vers)

Szemere Brigitta: Októberi impresszió

Argus, 2000. június

(vers)

Balla Demeter: Buja gyümölcsök

Origó Galéria

(fotó)

Székely János: Ilyenkor ősszel

Országos Széchényi Könyvtár – Elektronikus Periodika

(vers)

Csengery Kristóf: Nekem az ősz

Új Forrás, 2003. január

(vers)