Miután Aszkrik apátot övéivel együtt tisztelettel befogadták, a Vashegy lábánál egy Szent Benedek atyáról elnevezett kolostort épített, ahol mindmáig virul a szerzetesi gyülekezet a regula rendjében, s mivel, bővelkedik a fenntartásához kellő mulandó javakban, nincs másra szüksége, csak arra, hogy az övéi és mások lábát az evangélium szerint megmosogassa.

Országszerte ismert időjárási regula: Sándor, József, Benedek, zsákkal hozza a meleget. Ezt a Szegeddel határos Tápé népe így magyarázza: a hosszú tél után Szent Péter egy zsákba kötve elküldötte Sándorral a meleget a földre. Ment, mendegélt, de már nagyon elfáradt a meleg súlya alatt. Az országút szélén meglátott egy kocsmát, lerakodott és iddogálni kezdett. Egészen megfeledkezett arról, hogy mi járatban van. Szent Péter már megsokallta a földi embereknek a meleg után való sóvárgását és elküldte Jóskát, hogy Sándort keresse meg. Kereste, kereste, végre megtalálta a kocsmában. A bor mellett azonban ő is elfeledkezett arról, hogy miért küldték. Szent Péter már türelmetlenkedni kezdett és Benedeket küldötte utánuk. Ő is elakadt a kocsmában. Szent Péter csak várta, leste, mikor ér a földre a meleg. Lenézett az égből, de a jámbor vándorokat sehol sem látta. Nagyon megharagudott és Mátyást küldötte a földre, de most már korbácsot is nyomott a kezébe. Mátyás hamarosan rájuk akadt a kocsmában, mert nagyon jó kedvük volt és dalolásuk már messzire elhallatszott. Bement hozzájuk, mire szedték sátorfájukat és siettek a földre a zsák meleggel. Hirtelen nagy meleg lett, minden jég megolvadt.

Különösen érdekes, hogy a tavaszponton ünnepelt Szent Benedek legendáriumában többször is visszatér a „cseréptörés” mozzanata. Egy ízben pl. imáival összeforrasztotta egy asszony eltört cserépedényét. Az egyetlen dolgot, a kehely alakú kis harangot, amely remeteségében összekötötte a világgal, összetörte az ördög. Féltékeny szerzetestársai mérget kevertek a poharába, de amikor szokása szerint keresztet vetett rá, az kettéhasadt. Mivel rendháza kamrájának minden tartalékát folyton a szegényeknek ajándékozta, a pincemester egyszer eldugott előle egy korsó olajat. Benedek ezen annyira megharagudott, hogy kidobatta a korsót az ablakon. Ám az nem tört össze, s így tartalma végül mégis a szegényeké lett.

A halálhozó edény az élet-vize korsajának, a „korsó-anyának” negatív aspektusa. (Ószövetségi példáit l. Jer 1, 13–14; 25, 15). A kehely, amelybe Jézus vére és nyirokváladéka ömlik jelképes bor és víz formában, ha megfosztjuk attól a jelentéstöbblettől, miszerint az áldozat nekünk, halandóknak a megváltást hozza, ugyanilyen baljós szimbólum, hiszen Jézus Krisztus nagypénteki halálát hirdeti, a húsvéti halál-feltámadás ünnep első, gyászos fázisát.

3. Ha macska ment át valaki előtt – nehogy „rontás” érje –, ezt kell mondania:

A Szent Benedek körösztje verjen meg!

[…]

11. Az éjjel „nyomó” boszorkányt ezzel a szöveggel lehetett elűzni:

Körösztöt vetek öt ujjammal, 

ötvenöt angyalommal, 

Mária tejével, 

Krisztus erejével, 

Szent Benedek körösztjével. 

A Szent Benedek körösztje verjen meg! 

Benedek ünnepének böjti időpontját az a legendája magyarázza, mely szerint a szent egy megközelíthetetlen barlangban remetéskedett, és böjti maradékon élt, amit egy remetetársa eregetett le neki kötélen. Aztán meghalt a segítőkész társ, az ördög pedig, aki igencsak haragudott a szentre, eltörte azt a harangocskát, amivel a világnak jelt adhatott volna. Benedeket csak az isteni gondviselés mentette meg az éhenhalástól.

A tavaszponttal, a melegbe forduló böjti szelekkel kapcsolatos a jól ismert mondás: „Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget”. Erről a zsákról azt is tudni véli a göcseji nép, hogy ebből ereszti ki Benedek a szárnyas rovarokat (a méhekkel kapcsolatban az ír Patrikról és Józsefről hallottuk ezt). A göcsejiek szerint Sándor és József a szegény nép ellenségei, mert böjti szeleik szétkócolják a zsúpfedeles háztetőket. Benedekkel elnézőbbek, mert véle – naptárilag legalábbis – valóban megjő a tavasz, és jó esetben húsvét szombatja. Ez magyarázhatja Benedek említését a Krisztus szenvedéseiről szóló népi imádságokban: