Az elmaradt országokért folyó verseny lassan szemünk előtt váltja föl a nagy és a még nagyobb bombákért való versenyfutás rögeszméjét. Megtartani vagy megszerezni egy elmaradott országot, egy földrészt, ugyanolyan erőpróba lett, mint hadifölényre törekedni.

Akadnak gondolkodók és politikusok, akik mozgalmas statisztikákra hivatkozva vázolják föl ennek az új helyzetnek a távlatait. Kiszámították, hogy 2000-re a Föld lakossága a mostani kétmilliárd hetvenhét millióról hat, hat és fél milliárdra emelkedik. E gyarapodás a nyugati életvitelű népek csoportjában lesz a legkisebb; a szocialista országokban és a gazdaságilag elmaradt országokéban körülbelül egyforma lesz. Ha ez utóbbiak találnának is maguknak külön életformát, mely mindkét világrendszertől eltávolítaná őket, a népességmegoszlás még így is mérleget megrázkódtató súlyfölénnyel a szocialista országok javára billen. Ha viszont az elmaradott országok, gyarmatosítóik elleni gyűlölettől kapva lendületet, a szocializmus országai mellé csapódnak, ami szinte törvényszerű, a népesedési párharcban Nyugat ijesztően elmarad. Ötmilliárd emberrel szemben mindössze egymilliárd lelket vallhat majd magáénak. E számbeli fölény – a katonai erők semlegesítése mellett – morális fölénnyé válik és meghatározó eszmévé.

Éspedig azért, mert – ahogy Keleten a pompakedvelő, helyesebben a pompakedvelők-vezette országokban törvényszerű – minden teher annyira a népre háríttatik, hogy még az egyszer már elért, de fenyegetett nívó megvédésének, illetve fönntartásának terhe is. A főurak mindent megtesznek saját nívójuk megmentésére. A kontinentális zár eltűnése elvitte ugyan a franciák búzavásárlását, de meghozta, azaz káprázatosan megnövekedve visszahozta az angolok gyapjú-vásárlását. Most annak az ára emelkedik, most tehát a birkalegelők terjednek, a búzaföldek rovására. Az ország népesedésének irama nem áll meg, de a termelésé nagyon is. Egész országrészek – így például a Balaton és Duna közti Kánaán – maradnak vagy lesznek „puszták”, amelyeken csak annyi ember él, amennyi az ezres birkanyájak őrzésére és külföldre hajtására szükséges. A főurak ezt csaknem olyan közönnyel nézik, mint régen a budai basák nézték a rab-csapatok elhajtásával kiürült országot. A főurak nagyrésze most már idegen vagy idegen-nyelvű. Nem valószínű, hogy ez különösebb tényező volt nemzetszikkasztó pénzsóvárgásukban. Ezt az elég sajátságos nemzeti tudatot a falu szellemi vezetői – főleg a protestáns vallásúak – és a kisnemesek tartják életben s fejlesztik, továbbá az újra megtelt városok polgárai, szinte függetlenül attól, hogy magyar nyelvűek-e, vagy sem. A hungarus e korban nem azonos a magyarral, de semmivel sem jelent kevesebbet.

Tullus H: fölgyeit ki osztya, mely által népének ereje, kedve fel gerjed; és sokasodik. Nem a forog fejében hogy a korona egy nehány szél puszta földet birjon, hanem hogy annak birtokossaival a koronának országot, tartományokat foglaljon. A népnek hosszas tsendessége alat bé hamvazot tüzét, fujni kezdi. Az állandó békesség Numa alat, katonaságokat el altatta. Ez, ellenben hartzolo indulatokra gerjeszti őket. Meg maradt a Római népben az a titkon égő tüz mellyel a szomszéd hazáknak elfoglalását szomjuhozták. De én ugy látom hogy ezt nem tsupa vágyódás hanem szükség is szülhette. Fölgyök kevés lévén a Népnek szaporodásával élelmekbül ki szorultak. Láttzik még Romulus alat, hogy midön a lakosok közöt minden reájok tartozó földet el osztottak, egynek két hasápnál töb nem jutot; a mi tehetet két köblös Földet. Egy atyának gyermekei közt ez osztályra menvén, mit tett? Tsak azt akadályoztatta, hogy birtokossai valójában kóldusok lévén, azoknak leg aláb ne neveztethessenek.

Hét század folyt le fölöttük, és ők be voltak e helyre zárva, mint egy szigetre.

Eleinte téjjel-mézzel folyó Éden kertje volt az rájuk nézve, melyben arany időket éltek. Hanem azután, ahogy szaporodott a nép, az éden szűkülni kezdett.

Pedig az áldás megjött. Minden új század csaknem megkétszerezte a népszámot, s bár szigorú erkölcseik, hitvesi hű családéletük által a túlnépesedésnek korlát volt vetve, de másfelől soha háború nem fogyasztotta a népet; egészséges hegyi levegőjét nem kereste fel semmi járvány, idegen népekkel érintkezés által nem hurcoltak be dögvészt, nem haltak az emberek rakásra; sőt mivel minden ember mértékletesen élt, annál nagyobb vénséget ért, együtt volt az ősapa a háznál a dédunokákkal.

A Népszabadság újabb állásfoglalása a népesedésvitában. Semmiféle pesszimizmusra nincs ok: elméletben a fiatalok szeretnének gyereket, több gyereket. Tehát ha lesz módjuk szülni (ha lakásuk lesz), fognak is szülni. Különben is: Svédország példája is azt mutatja, hogy a gazdagodás folyamán egy-egy periódusban csökken a népszaporulat. Bízzunk ebben a periodicitásban: ha csökken, akkor majd egyszer növekedni fog.

Lényegében: bízzunk a természet erejében, vagy a Gondviselésben, vagy Bergsonban…

„És ki tagadhatná, hogy a népszaporulat állásáról időről időre fellángoló vita bizony nálunk is felszínre dob eléggé el nem ítélhető nacionalista szenvedélyeket és tendenciákat.”

S ha nem dobná fel, majd feldobják az efféle cikkek.