JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2024. április 27.Névnap: Zita, Mariann
    
 
Hónapok
 
Vágyakozva (fotó: Vimola Ágnes)

Vágyakozva (fotó: Vimola Ágnes)

1857. március 8-án New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és munkaidő csökkentésért. Erre emlékezve 1910 augusztusában Koppenhágában Clara Zetkin javaslatára elhatározták, hogy NEMZETKÖZI NŐNAPot tartanak. Magyarországon 1914-ben ünnepelték először.




A Magyarországi Női Alapítvány honlapja
A nő ezer arca honlap
Kosztolányi Dezső: Nők
(részlet)
Hozzátok kötözött engem a végzet,
örökkévalóan,
köldökzsinórral, azután a vágyak
eleven kötelével,
hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé
s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat.
Nem egy, hanem mindegyik.
Mindegyik leányom, mindegyik feleségem,
mindegyik barátnőm, rejtélyes kedvesem.
Mindegyik anyám.
Kosztolányi Dezső: Negyven pillanatkép / 7. Asszony-arckép
Csodálatosan érett, mint a kajszín-
barack s mosolya úgy csorog le dúsan,
mint cukrozott gyümölcsre sűrü tejszín.
Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 143.
(részlet)
A nő: mindennel pajtás, eleven,
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Illyés Gyula: Ditirambus a nőkhöz
(részlet)
Ajánlás
Nem a zablák, nem a csengések,
hanem a kosáron a fül;
nem az ostromok, a bekerítések;
hanem a korall-sor a nyak körül,
meg a tűzhely körüli székek;
nem a viharok, a mének, a diadalzengések,
hanem a szitaszél-veregetések,
ha a liszt megtömörül,
hanem a néma kitekintések
a téli ablak függönye mögül;
nem a havasok, a jeges meredélyek,
hanem a kézimunkázó vetések,
a vasárnap is orsópörgetők,
hanem a csecsemő lebegtetések,
hanem a csermelyek, a csevegők,
nem a vezényszó: Rohamra! s Imához!
Hanem a megforditott vánkos.

Nagy tűzlepke (A Magyarország védett állatai - Lepkék c. diafilm részlete)

Nagy tűzlepke (A Magyarország védett állatai - Lepkék c. diafilm részlete)

Márai Sándor: Füveskönyv
(részlet)
A nőkről általában

Köszönet a nőknek.

Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a kezed szép volt. És neked, mert ostoba és jó voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott testemnek, mikor fáztam az élet magányában. És neked, mert gyermeket szültél nekem. És neked, mert lefogod majd puha ujjakkal a szemem. És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes és szomjas voltam. És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott. És köszönet neked, mert jó voltál, mint az állatok. És neked, mert testednek olyan illata volt, mint a földnek az élet elején. Köszönet a nőknek, köszönet.

Márai Sándor: Füveskönyv
(részlet)
Arról, hogy a nőkkel nem kell sokat törődni

Soha nem értettem a férfiakat, akik sóvárogni és sopánkodni tudnak egy nő miatt. Ezt mondják: „Mit csinál most? Mást szeret?” Vagy: „Miért nincs velem?” Vagy: „Meddig lesz az enyém?” Ezek az érzések igazi, tragikus jelentőségükben ismeretlenek számomra, legalábbis most már ismeretlenek – nem mondhatom persze, hogy fiatalabb koromban nem estem át ilyen kóros válságokon. De most már nem tudom megérteni, hogy valaki öngyilkosságot követhet el egy nő hűtlensége vagy hidegsége miatt. A nőkkel a pubertás múltával, férfikorom idejében úgy éltem, mint kedves és szükséges társakkal, akik az élet nagy feladataiban időnként szövetkeztek velem is a nagyon nehéz sors, az emberi sors elviselésében. De máskülönben nem vártam tőlük hűséget, sem különös kedvességet, sem áldozatokat. Örültem gyöngédségüknek, testük izgalmas és megnyugtató bódítóerejének, gyors értelmüknek, ösztönös és néha hősies indulataiknak, elnéztem szívós és aprólékos ügyességüket, amint eszelős gyermekességgel rögzíteni akarták az emberi érzéseket. De amikor elmentek szobámból vagy életemből, nem gondoltam többé velük. Ilyen a természetem; s azt hiszem, csak ez a magatartás méltó férfihez; s hálás vagyok sorsomnak, hogy ilyen természettel áldott meg.

Kosztolányi Dezső: Úriasszony
(részlet)
Negyven kiló s nagyon boldogtalan.
Szemöldökét finom acél-csipesszel
a társaságban irtja, hátravetve
sovány fejét s a rúzsával piros
pilléket ír az ajkai fölé,
míg kézitükrében figyel magára.
Pár év előtt az emlőit akarta
eltávolítani egy divatos
sebésszel, ámde erről lebeszélték.
Csak vakbelét vetette ki, előre,
ezenkívül néhány haszontalan,
fölösleges szervét, hogy ezzel is
könnyebb legyen.
[...]
Ó, Éva, Éva, régi, édes Éva,
hányszor eszembe jutsz, ha látom őt,
hosszú sörényed, langyos-lusta combod,
mannás, meleg melled, tejízü csókod,
amint heversz, mindnyájunk édesanyja,
a paradicsomban, virágok és
kígyók között, hajad szép sátorában.
Kosztolányi Dezső: A szőke nő portréja
Csitt – fel ne keltsétek. Hisz alszik, alszik.
 
Bús boldogságát eltemette rég.
Fekete csipkéin pici aranyszív.
 
Úgy nyújtja ki sápadtarany fejét.
Alvó szemében megholt, égi átok.
 
Békébe fáradt bánat borúja.
Miért ezek a halk szomorúságok?
 
Ki tudja, mért a fátylas gyászruha?
Csitt, csitt – a kacagása oly merengő,
a szava halk, ezüstös mise-csengő,
nincs szívtelenebb és nincs szomorúbb.
Ha cseng, ha zeng, térdére hull a szépség
s ő mint hatalmas aranykoszorút,
némán viseli gőgös szőkeségét.
Ady Endre: Mária és Veronika
(részlet)
Álmodni csecsemő-karokról.
Csókold meleg szájjal a szemem:
Kereszt előtt, Halál előtt, most
Máriára emlékezem.
Ő küldött csókkal az életbe
S tudtam, hogy testem miért töröm:
Az életért. És mi az élet?
Aszony-öröm, asszony-öröm.
Ki szült s ki tanított a csókra?
Asszony. S a halál hajnalán
Altass, Lédám. Hadd álmodjam, hogy
Te vagy az anyám, az anyám.
Szabó Lőrinc: Nők
1.
Mikor a kielégülés
hűti már vágyad tetszhalottra
s mégy megint, mégy gőgös robotba
s látod, hogy mindent férfi-kéz
épitett, férfi-ész s verejték,
valami hősi akarat
esztelen kényszere alatt
kalapálva célt és szerencsét:
hogy bírsz (az Anyákon kivűl)
a nőkre gondolni, e csacska,
gyerekes és élősdi fajra,
hogy bírsz gyűlölettelenűl
gondolni még a nőkre, átkos
sorsod kétes diszeire,
akiknek semmi közük e
csikorgó és sötét világhoz?
2.
Hiába épít, látni kell, hogy
sivár csoda s bús rend az ész
s erő, dicsőség, munka, pénz
s a többi gőg mind hamar elfogy,
s ha végleg megnyilt a titok:
hogy butaság a hősiesség
és minden harc és cél üresség
és a jobb rész nekik jutott:
nem térünk-e meg akkor áldva
hozzájuk, és nem mennyei
vigaszunk-e épp gyermeki
szivük édes hancurozása,
vagy amikor ez nem elég
s a végső feledést keressük,
tudjuk-e nélkülözni testük
irgalmas kábitószerét!
Rákos Sándor: Laudatio mulierum azaz asszonyok dícsérete
(részlet)
mindazt mi bennünk fogyaték
az övéinek tartjuk
koldus piszkos condráiként
nincsünket ráaggatjuk
pedig az öle édesebb
isteni nektárnál is
rejti öble az életet
és a csókba-halást is
A NŐ
(gyűjtőoldal)

Finomság (fotó: Vimola Ágnes)

Finomság (fotó: Vimola Ágnes)

Vadász Kinga: Nőnek lenni jó!
(esszé)
Orczy Lőrinc: A magyar szépekhez
(részlet)
Való, hogy sok rossznak vagytok koholói,
De ellenben jóknak szintúgy megtartói,
Nem tudom, vagytok-e világ jobbítói,
De tudom, szokásnak, ti vagytok hozói.
Amit ti akartok, akarja egész nép,
A rút, a kedvetlen általatok lesz szép,
Vagyon tibennetek valami édes pép,
Mely minket fogvatart, mint madarat a lép.
Innét tihozzátok szabjuk az eszünket,
Kedvetekre bontjuk öltözeteinket,
Házi szokást, étket, épületeinket,
Tinéktek szenteljük efelett szívünket.
Fehér Katalin: Leánynevelésünk és a felvilágosodás kori magyar sajtó
(tanulmány)
Seidler, Andrea: A nő mint a 18. századi szórakoztató periodikumok olvasója
(tanulmány)
Kereszty Orsolya: Az 1848-as forradalom sajtója a nőkérdésről
(tanulmány)

Józsa Judit: Gróf széki Teleki Blanka (1806-1862) a nőnevelés úttörője (kerámiaszobor)

Józsa Judit: Gróf széki Teleki Blanka (1806-1862) a nőnevelés úttörője (kerámiaszobor)


Józsa Judit: Lövői és lövőpetri Leövey Klára (1821-1897) az első magyar újságírónő (kerámiaszobor)

Józsa Judit: Lövői és lövőpetri Leövey Klára (1821-1897) az első magyar újságírónő (kerámiaszobor)

Jékely Zoltán: Fülledt májusi est
(részlet)
Mily Ceres önti őket folyton-folyvást,
Egyre pompásabb, színesebb seregben,
Nő-gyümölcsök tobzódó sokaságát
Szegény világunkra ki szabadítja?
A legbusásabb délolasz piactér,
A Conca d’oro öble nem pazarlóbb
Citrom-narancs-datolyavíziókban,
Mint ez a fülledt május-esti utca,
Kibomló lányok illatait ontván
S idomait ringatván véghetetlen
Bő áradásban, a bolondulásig
Éhes-szomjúhozó érzékeimnek,
Hogy e bőség észbontó sűrűjében,
Mint bűvös kertbe tévedt gyatra tolvaj,
Ki körték, meggyek, csattanó cseresznyék,
Piros fürtök, barackok, rózsa-szilvák
Tömkelegében kábán válogatván,
Végtére tettenérten úgy menekszik,
Hogy közülük egyet le nem szakított –



Szabó Lőrinc: Tücsökzene / 53. Nők titka
(részlet)
A lányok, nők – nem tudtam, mi lehet,
de titkuk volt. Másféle emberek?
Jobban bántak velük, s mégis csak úgy,
hogy lenézhettük őket, mi, fiúk.
Valami seb (sugdosták torz szavak)
rejlik – nem is a ruhájuk alatt,
hisz ott, mondták, szépek, gyönyörüek
(de szép akár egy bogár is lehet!),
hanem beljebb, mélyebben, bent, a bőr
alatt, a húsban, hiba (amiről
nem szólunk, vagy csak kíméletesen),
sőt annál is több: bűn, veszedelem,
valami rémség… Ahogy kés, golyó
és tűz, a lány is kerülnivaló,
véltem, és sajnáltam szegényeket,
hogy oly idegenek, törékenyek,
s csattanjon bár belőlük az öröm,
titkos ítélet van a fejükön.
Szabó Lőrinc: Nők, habzó májusi rózsák
(részlet)
Ó mennyi ifju mohóság,
nők, habzó májusi rózsák,
májusi szerelem!
Mily jó könny és nevetés közt,
selyemzizegésü vetés közt
heverészni a gyönge gyepen!
Nők, gyönyörü tavaszi kancák,
rózsák, remegő fiatalság,
fiatal örömök nevetése!
Habos rózsákba haraptam, –
kis melled sírt ma alattam,
sírt és kacagott remegése.
Jékely Zoltán: Régi flórenci nők
(részlet)
Annák, Beatricék, Lukréciák,
hamvas kis arcok, nagy szemek,
csipkék, kösöntyűk, kámeák,
örökre tündököljetek!
Vas István: Óda a tegnapi asszonyokhoz
(részlet)
És utcán vagy hangversenyen, ha feltűntök, szembe velem,
A fejetek fölvetését már messziről megismerem,
Mert ilyet nem tudnak semmimód az édesek, a maiak,
A macskatekintetű puhák, a sejtelmesek, a démoniak,
A szemükbe hulló hajúak, a lankatag idegbabák,
Ahogy ti értettétek vívni a szerelem párbaját,
És az ősbuja bajvívásnak új értelmű kedvet adott
A tiszta, nagy homlok, a hátrasimult, grétagarbós hajatok,
Ahogy irodában is tudtatok ülni és állni a műhelyekben,
És tudtatok várni keményen, hívőn, hitetőn, töretlen,
A hegytetőn fölszegett fejjel megállni a hajnali szélben,
Az ágyban az új gyönyörökkel szembenézni merészen,
És tisztán a szennyben, a vészben, ti erősek, ti szépek!
Szabó Lőrinc: Tücsökzene / 118. Szépülő lányok
(részlet)
Tiszabecsen sok vendég járta, szép
hintók, rázós szekerek, a vidék
papi családjai és lányai,
atyafiaink atyafiai
jöttek-mentek: jó szív, sok szeretet
hívta-tartotta őket… Így egy-egy
lányka képe – a nevét nem tudom –
a fejemben maradt, egy-egy rokon
gyereke, s vegyest idegeneké…
Tizennegyedik esztendőm felé
aztán minden megváltozott… Ha lány
érkezett – sokszor egy karcsú, sovány –
mindig lestem titokban a haját,
a mozgását, szemét, az ajakát,
a testéből valami részletet,
s ez többnyire sokkal érdekesebb
volt az egésznél, mert, hol itt, hol ott,
a csúnyákban is fény gyúlt, lobogott.
Szabó Lőrinc: Tücsökzene / 27. Nők keresztje
(részlet)
Igen, a lány mind, ha vad, ha szelíd,
szégyellős volt. Szégyeltek valamit,
amiről nem tehettek! Valahogy
rágalmazott faj voltak, mártirok,
mártir-jelöltek. Nem ilyen szavak
jártak fejemben, de az indulat,
amivel néztem őket, pontosan
ez volt, ilyen volt. Amig kicsinyek,
csitrik vagy éppen utcagyerekek,
addig nem vettem őket komolyan:
szegények, ők még nem tudják, mi van
előttük!… Máskülönben a dolog
nem tartozott rám: minden megszabott
törvény szerint járt s az bizony kirótt
borzalmat mindenkire, azt vagy ezt:
nőnek lenni, úgy látszik, nagy kereszt,
gondoltam, bár az egésznek csak a –
az egésznek… a ruha az oka!

Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem. A lányok
(részlet)

A lányok a Vadász utcába járnak: egy órakor gyakran találkozunk velük, tarkán sereglenek ki a körútra, vihognak és sugdolóznak. Copfjukon piros és kék pántlika fityeg, hárman-négyen összefogóznak, egymásba karolnak, az egyik halkan, súgva mond valamit, hangosan kuncogni kezdenek.

Ellenségesen és értetlenül és irigyen nézem őket, vajon miféle butaságon nevetnek folyton? És mit sugdolóznak? Ha két lány összejön, mindjárt sugdolózni kezdenek - ismeretlen dolgon nevetnek, elkomolyodom, és gyanakodva, rossz érzéssel húzom föl a szemöldököm - valami profán, cinikus, tisztátalan dolog van a világon; amiről csak ők tudnak, és mindig arról beszélnek; gúnyosan, alattomosan néznek rám és elszaladnak. Vajon mi lehet az?

Madách Imre: Az ember tragédiája
(részlet)
Negyedik szín

ÁDÁM

  Óh, nő, mi szűk, mi gyarló látköröd.
  S a büszke férfit épp ez vonzza hozzád –
  Csak gyöngeség, mit az erő szerethet.
  Mint a védő szülő gyámoltalan
  Voltát karolja leghőbben fiának.
Madách Imre: Az ember tragédiája
(részlet)
Nyolcadik szín

ÁDÁM

  Minő csodás kevercse rossz s nemesnek
  A nő, méregből s mézből összeszűrve.
  Mégis miért vonz? Mert a jó sajátja,
  Míg bűne a koré, mely szülte őt.
Madách Imre: Az ember tragédiája
(részlet)
Tizenegyedik szín

ÉVA:

  Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!
  Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
  A por hull csak belé, e föld szülötte,
  Én glóriával átallépem azt.
  Szerelem, költészet s ifíuság
  Nemtője tár utat örök honomba;
  E földre csak mosolyom hoz gyönyört,
  Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.
Madách Imre: Az ember tragédiája
(részlet)
Tizenötödik szín

ÁDÁM

(továbbhaladva)
  Mért is jársz utánam,
  Mit leskelődöl lépteim után?
  A férfiúnak, e világ urának,
  Más dolga is van, mint hiú enyelgés.
  Nő azt nem érti, s nyűgül van csupán.
  (ellágyulva)
  Mért nem szunnyadtál még csak egy kicsinyt:
  Nehezebb lesz most már az áldozat,
  Mit jövőnek hozni tartozom. –

ÉVA

  Ha meghallgatsz, még könnyebb lesz talán,
  Mert ami eddig kétséges vala,
  Most biztosítva áll már: a jövő. –

ÁDÁM

  Hogyan?

ÉVA

  Tudom, fel fog mosolygni arcod,
  Ha megsugom. De jöjj hát közelebb:
  Anyának érzem, óh, Ádám, magam.



Az 1325-ös számú ENSZ határozat
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal