Jeles Napok - Nemzetközi gyermeknap

Gyermekek világnapja (Az animációt a Color Plus Kft. készítette.)

A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1949 novemberi határozata alapján. 1950 óta május utolsó vasárnapján ünnepeljük a NEMZETKÖZI GYERMEKNAPot. A nap célja, hogy felhívja a figyelmet a gyermekek jogaira, sajátos világukra.

Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség

Olvasni jó!

(gyermekirodalom)

„Egyszervolt” meseoldal

A városligeti Vidám Park honlapja

MONDÓKA

(gyűjtőoldal)

MESE

(gyűjtőoldal)

GYERMEKIRODALOM

(gyűjtőoldal)

Kormos István meséi a Digitális Irodalmi Akadémiában

Csukás István meséi a Digitális Irodalmi Akadémiában

Lázár Ervin meséi a Digitális Irodalmi Akadémiában

Kukucs, Nagyi!
(fotó: Káldos János)

Állatsereg
(fotó: Vimola Ágnes)

Kosztolányi Dezső: A játék

(részlet)

Az különös.

Gömbölyű és gyönyörű,

csodaszép és csodajó,

nyitható és csukható,

gomb és gömb és gyöngy, gyűrű.

Bűvös kulcs és gyertya lángja,

színes árnyék, ördöglámpa.

GYERMEKNAP

(gyűjtőoldal)

Játszótér
(fotó: Legeza Dénes István)

Kosztolányi Dezső: Gyermekkor

Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt:

egy ködbe olvadt álom és való,

ha hullt a hó az égből, porcukor volt

s a porcukor az abroszon a hó.

Kis királyfi (Szent László napi felvonulás) (fotó: Moizes Gábor)

József Attila: Altató

(részlet)

Alszik a széken a kabát,

szunnyadozik a szakadás,

máma már nem hasad tovább –

aludj el szépen, kis Balázs.

Szundít a lapda, meg a sip,

az erdő, a kirándulás,

a jó cukor is aluszik –

aludj el szépen, kis Balázs.

Kosztolányi Dezső: [Mostan színes tintákról álmodom]

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet

e tintával írnék egy kisleánynak,

egy kisleánynak, akit szeretek.

Krikszkrakszokat, japán betűket írnék

s egy kacskaringós, kedves madarat.

Játszó gyermekek (fotó: Vimola Ágnes)

Orbán Ottó: Kisördög

Hétfő, szerda, csütörtök,

Kati mint a kisördög.

Bajusza van lekvárból,

kilóg a hasa a nadrágból,

minden holmit szétrámol.

Jön,

megy,

dörömböl.

Nem telik ki nagyobb lárma

három szekér töröktől.

Orbán Ottó: Kisördög (előadó: Huzella Péter)

Fialowski Melinda: Illusztráció Kosztolányi Dezső Mostan színes tintákról…című művéhez / gyermekrajz

Fialowski Réka: Illusztráció Kosztolányi Dezső Fák beszéde című művéhez / gyermekrajz

Arany János: Gyermekkori ex-libris

Ha akarod tudni

E könyv kié légyen,

Az Arany Jánosé

Ki sokáig éljen.

Kosztolányi Dezső: A fák beszéde

(részlet)

Almafa

– Bő, zöld szoknyában, széles terebéllyel

mesékről álmodom, ha jő az éjjel.

A lombjaim közt almák aranya.

Mindig csak adnék, én, örök anya.

Zalán Tibor: Tó

Messze innen van egy tó, nem tenger, nem itató.

Zöld vizében halak laknak, zöld békákkal elmulatnak

Hajnalig, reggelig, hajnalig, reggelig.

Partján égig ér a nád, ámulnál, ha hallanád:

Mikor arra szalad a szél, minden nádszál külön zenél

Hajnalig, reggelig, hajnalig, reggelig.

Náderdőben nádi ház, halpénzt számol a halász.

Mire hálóját megszövi, hold a tükrét összetöri

Hajnalig, reggelig, hajnalig, reggelig.

Tar Petra: Illusztráció Kosztolányi Dezső Fák beszéde című művéhez / gyermekrajz

"Viziló"(fotó: Káldos János)

Szabó Lőrinc: Versek a gyerekszobából / Kicsi vagyok én

Kicsi vagyok én,

majd megnövök én,

apámnál is, anyámnál is

nagyobb leszek én.

Kicsi vagyok én,

erős leszek én,

világ minden óriását

földhöz vágom én.

Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél

(részlet)

Találtam egy falevelet,

gesztenyefa levelét.

Mintha megtaláltam volna

egy óriás tenyerét.

Magyar népmesék

MeseVár honlap

Arany László válogatott meséi

Olvasni jó! honlap

(Neumann-ház)

Mészöly Miklós: Mesék

Digitális Irodalmi Akadémia

Godó Luca: Illusztráció Szabó Lőrinc Ima a gyermekekért című művéhez / gyermekrajz

Szabó Lőrinc: Gyerekek

(részlet)

Elvonúltak az ágyúk, szekerek,

nincs az udvaron már csak két gyerek;

gomb, hulladékszíj, drót, léc, rongy, kavics,

játékszer nekik még a ganaj is.

Nemes Nagy Ágnes: Szorgalom

(részlet)

Mi kopog?

– Harkály vagyok, kopogok.

Nem is tudom, mióta

vár rám ez a diófa.

Nemes Nagy Ágnes: Szorgalom (előadó: Huzella Péter)

Le Marais - Párizs, Franciaország
(fotó: Legeza Dénes István)

Rippl-Rónai József: Ülő gyermek kosárral

Képzőművészet Magyarországon

(festmény)

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért

(részlet)

Fák, csillagok, állatok és kövek,

szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt

eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,

szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,

szeressétek a gyermekeimet.

Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz

(részlet)

Veszekedtem a kisfiammal,

mint törpével egy óriás:

– Lóci, ne kalapáld a bútort!

Lóci, hova mégy, mit csinálsz?

Jössz le rögtön a gázresóról?

Ide az ollót! Nem szabad!

Rettenetes, megint ledobtad

az erkélyről a mozsarat!

Hiába szidtam, fenyegettem,

nem is hederített reám;

lépcsőnek használta a könyves

polcokat egész délután,

a kaktusz bimbait lenyírta

és felboncolta a babát.

– Most nagyobb vagyok, mint te! – mondta

s az asztal tetejére állt.

Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset

Digitális Irodalmi Akadémia

Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben

(részlet)

Szakad a hó nagy csomókban,

veréb mászkál lent a hóban.

Veréb! Elment az eszed?

A hóesés betemet.

Nem is ugrálsz, araszolsz,

hóesésben vacakolsz.

Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben (Előadó: Huzella Péter)

Észak-koreai úttörők
(fotó: Konkoly-Thege György)

Indiai kislány
(fotó: Konkoly-Thege György)

Indonéz gyerekek
(fotó: Konkoly-Thege György)

Jékely Zoltán: Téli mese

Künt hó felett tökfej hold lebegett.

Nagymama a tűznél melengedett.

Korom macskánk mellé settenkedett

s eszegettek egy száraz-kenyeret.

Én festegettem tarka madarat,

Lenkice egy hatlábú egeret,

Ferike szép kékszemű bogarat,

Margitka meg négyszarvú tehenet.

A madár felfalta a bogarat,

a nagy tehén a kicsi egeret.

A két lány erre sírásra fakadt,

Ferike, a huncut, csak nevetett.

A falon három királyi gyerek

bufti arcán nagy könny cseperedett,

s gazdáikkal, akár az emberek,

sírtak lábuknál a vadászebek.

Ferike szólt: most én hazamegyek.

A két kislány is felkerekedett.

Én sírva szóltam: még ne menjetek,

sosem leszünk még egyszer gyermekek!

Kaffka Margit: Lackó

(részlet)

Jött egy csoda. Harmatlágy, pici jószág,

Édes, lihegő, bimbószínű lény.

Vér lüktet benne! Eleven valóság!

S nézem kétkedve, tanakodva én.

Vánkospihéit elzilálni félek,

Már szétterült az álmaim felett,

Már átölelem féltve, mikor ébred,

Ó, el ne rebbenj tőlem, új igézet!

- – - A te szemeid a leggyönyörűbb szemek.

Ady Endre: Dalok a labdatérről

(részlet)

Ni, most a labdatéren

Milyen gyorsak a fiúk

És még szebben kacagnak,

Miként a régi hatok.

Milyen, milyen szent volna

Utódomat meglelni,

A kitudott, kis senkit,

Fölösleges nem-játszót

És szólni hozzá vigan:

»Fiacskám, meglátod majd,

Lesz egy nagy labdajáték,

S ott te leszel a vezér,

Repülsz, miként a labda

S rikoltsz, mint egy víg rigó

Reményik Sándor: A gyermek

(részlet)

3. Mikor mosolygott

Most átfutott arcán egy sugár.

Egy tűnő, húnyó, bujdosó sugár,

Mely annyi sírás-zivatar között

A homlokunkra mégis visszajár.

Látom üstökös-útja fordulóit:

Mikor anyjára csillan: „Ismerem!”

Mikor mint fényszökőkút, vagy rakéta

Lobban fel az első játékszeren.

Mikor mélázva, csendes ragyogással

Nyomon kíséri az első mesét.

Mikor először símogatja meg

Egy kisleány rokon-tekintetét.

Látom az első saját-gondolatnál

S az első büszke férfi-tett után

E visszatérő üstökös-mosolyt

Derengni éjbehulló homlokán.

Juhász Gyula: (A szomszéd ablakból…)

A szomszéd ablakból időnkint

Szívembe zsong egy drága zaj,

Derűs, meleg madárcsicsergés:

Gyermekkacaj!

Mintha egy boldogabb világból

Üzenné valaki nekem,

Hogy van öröm, ifjú, áldott,

Felhőtelen!

Illyés Gyula: Gyermekkor

Szép hullámvonalban madár repült felettem

s utána épp azonmód lebegve fürge párja;

harang csendült meg akkor s mintha e zaj még szebben

ringatta volna őket tovább a könnyű nyárba.

Szép kép volt ez, barátom, néztem utána hosszan

libáim közt meghatva s tán könnyel is szememben,

mintha egy titkos intés, hívó kar tünne ottan;

dél volt, a földre ültem, száraz kenyeret ettem.

Lászlóffy Aladár: Gyermek

(részlet)

Bőr, melyen egyetlen sugár a rakomány. Kis hátán

viszi az idő nehéz kisujját egy hangtalan

tulipán-nevetés. Nyílnak a szirmok szép fülei,

hallani, hogy zúgnak a tenger-évmilliók a rózsaszín

bársonyba húzott cseppben. Azok a fényes és váratlan

papagáj-rikoltások, azok a két hangon leadott viharjelzések,

a kiskutya-lihegés, mely egyszer az elégedett belefáradás, aztán

újra a nagyon, az epesztően akarás egyetlen pontos, parancsoló

jele: értsétek!

Szentjóbi Szabó László: A gyermekkori idők emlékezete

(részlet)

Boldog voltam gyermekfővel

A fapuska s ló megett,

Akkor éltem az idővel,

Mely most engem veszteget.

Akkor volt az én életem

Az örömnek élete,

Míg tudatlan ítéletem

Választást nem tehete.

Jékely Zoltán: Gyermek a hóban

(részlet)

A kisdedet az első hóra hozták;

egér-szeme, a habzsoló kis érzék

ámuldozik, mi ez a nagy fehérség,

melyet a szürkeség helyébe most lát.

Bundácskájában pípesen tipeg,

a dada ujját kis markába fogja,

aztán lehajlik, hóba nyúl, s nyafogva

egy szót szeretne mondani: HIDEG!

Jékely Zoltán: Nyár-igézés

(részlet)

Azt kérded, fiam, hogy kobakodban

mint fér meg oly sok emlék-bogár

s hogy-hogy épp e zord téli napokban

zajdul benne száz-ízűn a nyár –?

Add kezembe azt a drága buksit,

hol bodorkás szöghajad alatt

nyolc nyarad színes emléke nyugszik

s kis rovást tett minden pillanat.

Kányádi Sándor: Gyermekkor

Hóharmaton mezítláb jártam,

ólmos esőben bőrig áztam;

éjjel az erdőn, félelmemben,

hol sírtam, hol meg énekeltem.

S mindez úgy tűnik – most, hogy emlék –,

mintha egy tisztás szélén mennék

fütyörészve, hol alkonyatkor

őzek ittak ezüst patakból.

Kányádi Sándor: A bánatos királylány kútja

Digitális Irodalmi Akadémia

Csorba Győző: Gyermek

Várja és tűri az idő

mintázatlan nagy síkja, hogy

mi lassan bomlik és kinő,

rajzoljon rá szilárd nyomot.

Hőkölnek ábrái előtt

a Mindenség tajtékai:

a veszendőt és majd veszőt

uruknak készen vallani.

A gyönge kéz, a gyönge száj,

a gyönge sors – könnyűcske por –

jeleivel véknyan leszáll

s a jeltelen percekre forr:

hogy létezzék örökre már,

ki létezett valamikor.

Takáts Gyula: Gyermekkor

(részlet)

Ó, legszebb költemény: gyermekkor!

Halandók kincse… Egyre táguló!

Ragyogj, taníts szép könyvem,

kék forrás, tiszta gyep

ezüst nyirfáin lángoló…

Taníts mély forrás, legmélyebb tükör,

ki együtt őrzöd még a hajdani

ajkon és szíven fölcsillanó

és csontjainkban máig áradó napot…

Ó, süss!… Ragyogj, hogy lássam

az ember otthonát,

honnan a hosszú-hosszú út,

mint ébredő sugár kifut

és eddig ér, ép addig, hol a lábam

most áll az őszi tájban…

Ragyogj szép út, bogár-cipőktől harsogó.

Lobogj lepke-szoknyáktól reszkető.

Szaladj, vezess a házba,

hol szív, vonalzó, lecke, pálca

úgy lobogtak tiszta lázba,

mint első versem vérző lobbanása…

Illyés Gyula: Újszülött

(részlet)

Ilyen kormos hajjal

angyal, angyalom,

honnan jöttél, messzi

és legközelebbi

kedves rokonom?

Óriásként, felhők

közül, félszegen

hajlok rád köszöntőn,

köszöntlek e földön,

pici idegen!

Laoszi kisfiú
(fotó: Konkoly-Thege György)

Maldív-szigeti gyerekek
(fotó: Konkoly-Thege György)

Malajziai kislányok (Kuala Lumpur)
(fotó: Konkoly-Thege György)

Bölcsődalok

Hej, de Lilibe …

Lészped , Moldva

Adatközlő: Puskás Antalné, Bálint Anna

Beli buba, beli, beli …

Magyarszovát, Mezőség

Adatközlő: Sós Gergelyné Csete Erzsébet

Hajna babámat, hajna …

Egyházaskozár (áttelepült Moldvaiak)

Adatközlő: Gyurka Mihályné

[Hej, de lilibe…] / népdal (előadó: Bodza Klára)

[Beli buba beli beli…] / népdal (előadó: Bodza Klára)

[Hajna, babám…] / népdal (előadó: Bodza Klára)

Józsa Judit: Korompai gróf Brunszvik Teréz (1775-1861) a kisdedóvók megalapítója (kerámiaszobor)

[Tente baba…]

népköltés

Tente, baba, tente!

Itt van már az este;

Köszöngetnek szépen

Csillagok az égen.

[Tente, baba, tente!]

népköltés

Tente, baba, tente!

Fejed hajtsd ölembe!

Jó anyád is álmos már,

Téged is elaltat már.

[Fogd meg, cica, az egeret…]

Fogd meg, cica, az egeret!

Ha megfogtad, megeheted!

Huncut a macska!

Szaladj tőle, mert utolér, Mariska!

[Fogd meg, cica, az egeret! …] / népi mondóka

Csöppség
(fotó: Bálint Eszter)

[Ha én cica volnék…]

Ha én cica volnék,

Száz egeret fognék;

De én cica nem vagyok,

Egeret se foghatok.

[Tente baba…]

népköltés

Tente, baba, tente!

Itt van már az este:

Édesanyád ringat,

Dalocskával altat.

[Kerekecske, dombocska…]

Kerekecske, dombocska,

Itt szalad a nyulacska!

Erre megyen, itt megáll,

Itt egy körutat csinál.

Ide búvik, ide be:

Kicsi gyermek keblibe.

Süssünk, süssünk valamit…

Süssünk, süssünk valamit,

azt is megmondom, hogy mit:

lisztből legyen kerekes,

töltelékes, jó édes.

Sodorva, tekerve,

túróval bélelve,

csigabiga rétes,

kerekes és édes.

[Egy – megérett a meggy…]

Egy – megérett a meggy.

Kettő – feneketlen teknő.

Három – majd hazavárom.

Négy – biz oda nem mégy.

Öt – leesett a köd.

Hat – hasad a pad.

Hét – dörög az ég.

Nyóc – zsíros a gombóc.

Kilenc – Kis Ferenc.

Tíz – tiszta víz.

Ha nem tiszta,

Vedd vissza!

Ott a szamár,

Megissza

[Egy - megérett a meggy …] / népi mondóka

A harmat

Gyepen mentem, gyepen jöttem,

aranygyűrűm elvesztettem.

Hold meglátta, Napnak adta,

csillag az ujjába dugta.

[Tente, baba, tente…]

magyar népi ringató

Tente, baba, tente,

a szemedet hunyd be,

aludj, ringó-bingó,

pici rózsabimbó.

Alszik az ibolya,

csicsija, bubuja.

[Kerekecske, dombocska, …] / népi mondóka

[Katalinka, szállj el…]

Katalinka, szállj el!

Jönnek a törökök;

Sós kútba tesznek,

Onnan is kivesznek;

Kerék alá tesznek;

Onnan is kivesznek;

Ihol jönnek a törökök,

Mindjárt utol érnek!

[Katalinka, szállj el, szállj el! …] / népi mondóka

[Egyedem, begyedem, tenger tánc…]

Egyedem, begyedem, tenger tánc.

– Hajdu sógor, mit kivánsz?

– Nem kivánok egyebet,

Csak egy falat kenyeret!

[Egyedem, begyedem, tenger tánc. …] / népi mondóka

[Jár a baba, jár…]

Jár a baba, jár,

Mint a kis király:

Szedegeti a lábát,

Koptatja a bocskorát.

A tücsök meg légy lakodalma

(részlet)

Megúnta már a tücsök:

egyedül cirpelni .

ölelgette a legyet,

el akarta venni.

–Elvennélek, te kis légy,

ha kicsi nem volnál.

–Hozzád mennék, te tücsök,

ha görbe nem volnál.

[Aludj, baba, aludjál! ]

népköltés

Aludj, baba, aludjál!

Feljött már a csillag;

Aranyos kis bárány

Hazafelé ballag.

[Ég a gyertya, ég…]

Ég a gyertya, ég,

El ne aludjék!

Míg a szikra lobbot nem ad,

Guggoljunk le mind!

Virágok között
(fotó: Bálint Eszter)

A tücsök meg a légy lakodalma / népi mondóka

Kiszámoló

Egy. megérett a meggy,

kettő. csipkebokor vessző,

három. majd haza várom,

négy. biz oda nem mégy,

öt. leesett a köd,

hat. hasad a pad,

hét. dörög az ég,

nyolc. üres a polc,

kilenc. kis Ferenc,

tíz. tiszta víz.

Ha nem tiszta, vidd vissza!

Ott a szamár, megissza!

[Elvesztöttem páromat, páromat…]

Elvesztöttem páromat, páromat:

Szép, eladó lányomat, lányomat.

Gyere haza, párom, Juli nevü lányom!

[Csem-csem gyűrű …]

Aranygyűrű.

Kinél van az

Aranygyűrű?

Ettől kérem

Ez adja ki!

Mongol kislány
(fotó: Konkoly-Thege György)

Pakisztáni kislány
(fotó: Konkoly-Thege György)

Nepáli kisfiú
(fotó: Konkoly-Thege György)

Pázmány Péter: Szüleinkért

(részlet)

Mennynek és földnek Ura, ki azt parancsolád, hogy ha e világon nyomósok akarunk lenni, tiszteljük atyánkat és anyánkat, kiktűl életünket vettük: kérlek, oltalmazd meg az én szerelmes szüleimet, minden testi-lelki nyavalyáktúl. Fogadásod tartja, én Istenem, hogy meggyalázod, aki atyját, anyját nem tiszteli: aki pedig böcsüli, meghallgatod minden könyörgésében és hosszú életűvé tészed e földön maradékát. Adj azért nékem csendes és szelíd elmét, hogy szüleimet és gondviselőimet tiszteljem, engedelmesen szavokat fogadjam, meg ne háborítsam: vénségeket és fogyatkozott erejeket meg ne utáljam, mint amaz istentelen Kám; hanem reám való gondviselésekért és fáradságokért holtig úgy szolgáljak nékik, mint uraimnak, tudván, hogy elégségesen meg nem hálálhatom az ő sok fáradságokat és velem való bajlódásokat.