Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

Mihály Dénes 1918. április 30-án nyújtotta be a Magyar Királyi Szabadalmi Bírósághoz szabadalmi bejelentését Projectophon tárgyban, amely a kép és hang egyidejű felvételére, illetve lejátszására, azaz a hangosfilmre vonatkozott. A bejelentés 79 954. lajstromszám alatt szabadalmi oltalmat kapott és 1922. október 18-án nyomtatásban is megjelent.

Mihály Dénes még mérnökhallgató korában, az első világháború alatt kezdett el foglalkozni a hangosfilm kérdésével. 1916 júniusában hozott létre először egy 8 méter hosszúságú hangosfilmet – ekkor mindössze 22 éves volt. Találmánya Ernst Ruhmer eredményein alapult, aki 1901-ben rájött, hogyan lehet a hangot filmszalagra rögzíteni. Az ő nyomán Eugene Lauste francia mérnök valósította meg a hangok és képek egyidejű rögzítését, azonban a lejátszásnál az ő megoldása esetén a hang csak fülhallgatón át volt hallható. Mihály Dénes projectophonja volt tehát az első olyan berendezés, amely a mai hangosfilm ősének tekinthető – ahol a kép és hang egyidejűleg rögzíthető, majd a nagyközönség által látható-hallgatható. Mihály Dénes találmányát az angol Universal Tonfilm-Syndicate LTD filmgyártó vállalat hasznosította.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993, Bödők Zsigmond: Magyar feltalálók a hírközlés történetében)