A modern építészet elveinek a szocializmus körülményeire való adaptálására Major Máté már 1948-ban kísérletet tett Az új építészet elméleti kérdései – Szocialista realizmus az építészetben című könyvecskéjében. A szocialista realista építészet Major szerint attól realista, hogy szakszerű, és attól szocialista, hogy a dolgozó embert szolgálja, amely ideológiai töltet monumentalitásában is megjelenik. Az országépítő dolgozók dicsőségét hirdető monumentalitás – a modern építészettől idegen, de azzal mégis összeegyeztethetőnek tűnő – igénye így fogalmazódott meg már 1948 végén és 1949 első felében a kor új épületeit elemző-értékelő írásokban. A Szakszervezeti Tanács Dózsa György úti székháza a munkásosztály összetartását szimbolizáló, egyszerűségében monumentális architektúra – írta róla kritikusa. A Fehérvári úti épülő rendelőintézetről bemutatója ugyancsak megállapította, „hogy ezen az épületen is érezhető az alakuló új építészet egyik sajátossága: az egyszerűség és monumentalitás”, míg a csepeli rendelővel művészi szempontból elégedetlen volt, mert „az épületnek sem tartalma, sem formája nem jelent eltérést a Magyarországon húsz év óta beidegződött ú.n. modern építészettől.”

Forrás: Architectura Hungariae, Kortárs Építészet, I. évfolyam 4. szám