Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

LENGYEL BÉLA (Körösladány, 1844. jan. 4. – Budapest, 1913. márc 11.): kémikus, egyetemi tanár, az első korszerű magyar nyelvű vegyészeti tankönyv szerzője.

A pesti műegyetem mérnöki szakának elvégzése után tanulmányokba kezdett a pesti tudományegyetemen Than Károly mellett, tanársegédként. 1868-ban a debreceni Gazdasági Intézet kémia-tanszékének vezetését nyerte el, de ekkor állami ösztöndíjjal Heidelbergbe ment, ahol Bunsen munkatársaként főként rhodiumvegyületek előállításával foglalkozott, majd előadási tanársegédként működött. 1870-ben bölcsészdoktori oklevelet nyert. Pestre visszatérve 1871-től tanár volt, a kémiai analízis és gyógyszerkémia előadója, 1877-től az akkor megszervezett II. sz. Kémiai Intézet igazgatója, az 1895– 96-ik tanévben rektora lett. A Természettudományi Társulatnak másodtitkára, titkára, alelnöke, 1910–13-ban elnöke volt. 1887-től 1912-ig a gyógyszerészgyakornoki vizsgáló bizottság elnöke volt. Főként analitikai és szervetlen kémiai kutatások terén működött. Behatóan tanulmányozta a gázelegyek színképeit, a radioaktív jelenségeket. Hazánkban ő volt az első, aki radioaktív mérésekkel foglalkozott. Elsőként dolgozott ki eljárást fémkalcium nagyobb mennyiségben és tisztán történő előállítására. Felfedezte a szénszubszulfidot. Számos ásványvíz elemzését végezte. Búzaelemzésével 1866-ban pályadíjat nyert. Az 1899-ben a Chemia I. köteteként megjelent Szervetlen Chemia az első korszerű magyar nyelvű vegyészeti tankönyv volt. Egyetemi jegyzetnek szánt Organikus chemia c. műve 1903-ban kőnyomatos alakban jelent meg. Számos tanulmányt tett közzé a Természettudományi Közlönyben és egyéb szakfolyóiratokban. Lefordította H. E. Roscoe A vegytan alapvonalai c. munkáját (Pest, 1871).

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)