Jeles Napok - Lelliszi Szent Kamill

(részlet)

Kamill, teljes nevén Lelliszi Szent Kamill (1550 – 1614). Katona volt, könnyelműen élt. Kockán és kártyán egész vagyonát elherdálta. Lábbaja miatt kórházba kényszerült. Itt magábaszállott, és betegtársait nagy önfeláldozással ápolni kezdte. Később pappá szenteltette magát, és néhány társával boldog kimúlás atyái és betegápolói néven új szerzetesközösséget alapított. Ezt azonban inkább kamillánus néven szokták emlegetni.

Élete végén ötféle betegségben szenvedett. Ez Kamill szemében az Úr öt irgalmassága volt. 1746-ban szentté avatták. XI. Pius a betegápolók mennyei patrónusává nyilvánította.

Lellisi Szent Kamill

Diós István: A szentek élete

Magyar Katolikus Egyház

Ady Endre: A Halál: pirkadat

(részlet)

Szám ízét nem rontom, hagyjatok,

Most a Halál előtt, most: vagyok.

Most, most e pillanatban élek:

Most jönnek az ízes emlékek.

Nem ad ennyi, bő szájízt soha

Sem patika, sem úrvacsora.

Pap, orvosság, most félre, félre:

Emlékszem az anyám tejére.

Jönnek az ízek és illatok

S megdicsőült ínnyel halhatok.

Kosztolányi Dezső: Könyörgés az ittmaradókhoz

(részlet)

Ha meghalok majd, mélyre ássatok,

gyarló valómban meg ne lássatok,

ködként inogjon eltűnt társatok

s nekem, szegénynek, megbocsássatok.

Dsida Jenő: Kórházi emlék

Fehér ágyon

feküdtem,

némán szenvedő

emberek közt.

Június volt,

a nyitott

ablak párkányán

madarak

csicseregtek.

Az anyám sírt.

A lányok

virágot küldtek

s apró cédulákat.

A nyitott

ablak párkányán

madarak

csicseregtek,

a folyosón

mankók kopogása

visszhangzott.

Gabriella nővér,

a csöndes,

fehér apáca,

letörölte homlokomat,

s az elröppenő

madarak után

nézett.

Berzsenyi Dániel: A halál

(részlet)

Az erősek mosolyogva néznek

Porfedelek oszlatójára,

A jámborok békes szívvel dűlnek

A bús ciprus szent árnyékára.

A bölcs nyugodt elmével búcsúzik

E játékszín álorcájától,

Szabad lelke fellebb ohajtozik

E bujdosó csillag hantjától.

Érzi, hogy itt isteni szárnyait

Eléggé nem héjáztathatja;

Érzi, hogy rab, míg testi láncait

Hordozza és le nem rázhatja.

Juhász Gyula: A 13-as ágy

(részlet)

A nagy kórházba vittek engemet be,

Hol a fehér csönd altató, szelid,

Hol Ágoták, Beáták és Clarissák,

Kötözgetik az Élet sebeit.

A nagy kórházban végre béke hullt rám

Sok vereség és vergődés után:

Nem bántott barna bánat, szürke kétség,

Egy gonosz emlék jött velem csupán.

De ő is szépen elcsitult a csöndben,

Mely bársonyos és mint a párna, lágy,

Tán legboldogabb pihenőm te voltál,

Ingyen vaságy, te tizenhármas ágy!

Juhász Gyula: Kórház előtt

Kórház: előtted halkabban megyek

És szalutál a szívem csendesen,

Ó, én is voltam vérező beteg

És fölsajog még néha a sebem.

De benned árva hősök fekszenek,

Bús vértanúk, sebük szent, mint a Grál,

Mely ott ragyog a bűn és gyász felett,

Hogy diadalt ne üljön a Halál.

Itt künn az élet és nap csókja ég.

Ó, szép öröm, nem látja: vár a vég.

Sebaj, ujjongja, nótáz és nevet.

Benn bíbortűzben égnek mély sebek,

Egy hű szív talán épp végsőt dobog:

Ki értünk halt, Krisztusra gondolok.