| ||||||||||||||
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
LAMBRECHT KÁLMÁN, (Pancsova, 1889. máj. 1. – Pécs, 1936, jan. 7.): paleontológus, ornitológus, etnográfus, az őslénytan modern biológiai irányának világviszonylatban is kiváló képviselője.
1907-től a budapesti egyetem bölcsészeti karán természetrajz-kémia szakon tanult. 1908-tól egyetemi hallgatóként a Magyar Ornitológiai Központ munkatársa volt 1914-ig. 1916-tól 1919-ig a Magyar Földtani Intézetben működött. 1918 végén részt vett a Természettudományi Szövetség megalakításában s ennek titkára lett. 1919-től a Természettudományi Társulat és az MNM őslénytárának vezetője és a Természettudományi Közlöny szerkesztője volt. 1920-ban állásától megfosztották. Ezután a Magyarság című folyóirat tudományos rovatvezetője lett, és munkatársa volt több napilapnak is. 1926-tól a Földtani Intézet könyvtárosaként dolgozott, majd 1934-től az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosa lett. 1934-ben tanárként a pécsi egyetemen a néprajzot adott elő. Ezenkívül különösen a madarak őslénytanával foglalkozott behatóan. Jelentős népszerű tudományos munkásságot fejtett ki. 1935-ben megindította és haláláig szerkesztette a Búvár című folyóiratot.
|
Lambrecht Kálmán: Az ősvilági élet
|
Először a kezembe került Karl Diener néhai bécsi paleontológus-professzor remekbe szabott kis Göschen-kötete: Paläontologie und Abstammungslehre. Ebből látnom kellett, hogy az alap, amelyet szilárdnak véltem, nem is olyan szilárd és sok dolgok vagynak égen és földön, amelyeket a lyelli és darwini geológiai-biológiai szemlélet nem vett figyelembe. Azután végigélveztem egy nyáron Bernhard Bavink hatalmas szintézisét: Ergebnisse und Probleme der Naturwissenschaften. Eine Einführung in die heutige Naturphilosophie (4. kiadás), amely megtanított arra, hogy bizony, bizony negyedszázad múlt el azóta, amikor magam az egyetem padsoraiban ültem. És megtanított arra, hogy élet- és földtudományokat, fizikát és kémiát újra kell tanulnom, annyira más a ma természettudománya, mint az 1910-es éveké volt. A legvégén pedig kezembe került Otto H. Schindewolf berlini barátom, a legélesebb szemű német őséletbúvárok egyikének nehány lapos kis értekezése. Olvastára úgy éreztem, hogy minden, amit tudok, alapjaiban ingott meg. Az elvek, amelyek alapján útra keltem, sziklaszilárdságukból ingoványos talajjá lettek. A tények, amelyeket megrendíthetetleneknek vallottam, gyökerükben módosultak.
| Neumann Kht. | Color Plus Multimedia | Ismertető | Impresszum | © Copyright | Főoldal |