Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
A geodézia tudósa, a mértékegységek szakértője, KRUSPÉR ISTVÁN (Miskolc, 1818. jan. 25. – Budapest, 1905. júl. 2.) először jogot tanult, majd érdeklődése a műszaki tudományok felé fordult és a bécsi Politechnische Institut illetve az akkor alakult bécsi Műegyetem egyik első hallgatója volt. Itthon a József Ipartanoda, majd a Műegyetem tanára lett. Sokféle tantárgyat oktatott hosszú pályafutása során: mértant, mechanikai technológiát, géptant, szerkezettant és geodéziát. Földmértan című könyvét az Akadémia nagydíjjal jutalmazta. Fő szakterülete a geodézia lett; ő állította össze Pest város felmérésének feltételeit. Foglalkozott a mértékegységek szabatos meghatározásával és értékük rögzítésével; ezzel kapcsolatban több tanulmánya is megjelent. Közreműködött annak az 1874. évi törvénynek az előkészítésében, amely a törvényes mértékrendszer magyarországi bevezetésére vonatkozott, így a méterre és a kilogrammra is. Az ő előterjesztése
alapján állította fel a kormány a Mértékhitelesítő Bizottságot, a későbbi Országos Mérésügyi Hivatal elődjét, amelynek első igazgatója is volt.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók)
Kruspér tanári – és egyben szakmai – munkásságának fontos eleme az a könyve, amely
1868-ban (és változatlan utánnyomásban 1869-ben, második kiadásban pedig 1885-ben) jelent meg. Címe: „Földmértan”, barokkosan hosszú alcíme pedig „Kézikönyv, műegyetemi, erdészeti és más rokon intézetek előadásaira és mérnöki használatra, különös tekintettel hazai viszonyainkra”. A mű 1871-ben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia 200 arannyal járó
nagy jutalmát. A munka előszava így kezdődik: „Ezennel átadom munkámat a nyilvánosságnak, azon óhajtással, hogy az oly nagy mértékben gyümölcsöző legyen, mint a mily buzgalommal jártam el annak kidolgozásában. A földmértani irodalom a kultúranyelvek egyikén sem igen termékeny, minek oka kétségkívül abban keresendő, hogy az csak a tisztán szakértő köröket érdekli; ezek pedig számra nézve mindenütt csekély részét teszik a mívelt nagy közönségnek. Nem csoda tehát, ha nyelvünk, melynek múltja az exact tudományok mívelésében alig egy pár évtizedre terjed, ezen a téren még kevesebb eredményt képes felmutatni; úgy, hogy ezen könyv a legelső, magyar nyelven nyomtatásban megjelent, rendszeres gyakorlati mértani munkának mondható.
A magyar mérésügy története a XV. században kezdődött. Zsigmond király 1405-ben, dekrétumban rendelkezett arról, hogy az országban minden mértéknek Buda városa mértékeinek kell megfelelnie. Magyarországon 1874-ben vezették be a méterrendszert, bevezetésén Kruspér István, mint a Műegyetem és Szily Kálmán, mint a Tudományos Akadémia képviselője munkálkodott. Kruspér István (1818 - 1905) a Párizsban székelő Nemzetközi Mértékügyi Bizottság tagja nemcsak a méter-kilogramm mértékrendszer magyarországi bevezetését készítette elő, hanem műszereket is szerkesztett az etalonok vizsgálatához. Kruspér Istvánnak egyéb érdemei is voltak. Mielőtt a Magyar Királyi Mértékhitelesítő Bizottság (az Országos Mérésügyi Hivatal elődje) vezetője lett, Buda, Pest és Óbuda egyesítésének előkészítéseként elkészítette Pest város felmérésének tervét, és személyesen ellenőrizte annak kivitelezését.
Forrás: Kollega Tarsoly István (főszerk.): Magyarország a XX. században, III. kötet – MEK
