Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

KOVÁCS JÁNOS (Szeghalom, 1816. nov. 9. – Szalacs, 1906. dec. 7.): tanár, zoológus. Szülővárosából először Hajdúszoboszlóra került, majd tanulmányait a debreceni kollégiumban (1833), azután a berlini egyetemen folytatta, ahol főleg természettudományokkal foglalkozott. 1846–56 között a Tisza család geszti birtokán Tisza Domonkos nevelője volt. Ezekben az években kezdte meg természettudományos kutatásait, először a Sárréten, majd a bihari Rézhegyekben, ahol szén és aszfalt előfordulásokat kutatott. Tanítványa betegsége miatt, annak kíséretében jutott el először afrikai helyszínekre. Beutazta Egyiptomot, és az ott gyűjtött értékes állat-, növény- és ásványkőzet-gyűjteményét az Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. 1856-tól, hazatérésétől a debreceni kollégium tanára volt nyugalomba vonulásáig (1896). Alakját Móricz Zsigmond is megörökítette a Légy jó mindhalálig Názó tanár urának személyében. Arany Jánoshoz meleg barátság fűzte, személyesen ajánlotta őt a Tisza család figyelmébe utódjául, új házitanítónak.

Első volt a magyar természetbúvárok közül, aki Afrikában kutatóúton járt s erről jegyzeteket készített. Útinaplója sajnos 1944-ben megsemmisült, ezért a Nílus völgyében tett utazása és kutatásai jelenleg csak a Természettudományi Társulat ülésén, 1856-ban tartott beszámolója alapján ismertek. Korának számos hazai és külföldi természetbúvárával tartott fenn kapcsolatot.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1991. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)