JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2024. március 29.Névnap: Auguszta
    
 
Hónapok
 
Kőrösi Csoma Sándor (A Híres magyar utazók, földrajzi felfedezők c. diafilm részlete)

Kőrösi Csoma Sándor (A Híres magyar utazók, földrajzi felfedezők c. diafilm részlete)

Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.


A magyarság ázsiai gyökereinek kutatója, az első tibeti nyelvtan és szótár szerzője, KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR (Kőrös, 1784. ápr. 4. – Darjeeling, 1842. ápr. 11.) a nagyenyedi református kollégiumban folytatta tanulmányait. A nyelvek, a földrajz és a történelem érdekelték és már diákkorában elhatározta, hogy megkeresi a magyar őshazát. 1816–18 között a göttingeni egyetemen tanult, itt hívta fel a figyelmét egy antropológus tanára a török nyelvű ázsiai ujgurok és a magyarok esetleges rokonságára. Kőrösi Csoma Sándor 1819 végén indult el – gyalogszerrel – kutatóútjára. Bukarest és Konstantinápoly érintésével jutott el Iránba, ahol perzsául tanult, majd egy karavánhoz csatlakozva 1821-ben érkezett Bokharába. Indián keresztül folytatta útját Belső-Ázsia felé, amikor sorsdöntő találkozására került sor Moorcroft angliai kormánymegbízottal, aki felismerve kiváló nyelvtudását, szorgalmát kormánytámogatást ígért és a tibeti nyelv tanulmányozására bíztatta. 1823-tól 1830-ig dolgozott a ladákhi kolostorokban, elolvasta és kijegyzetelte az északi buddhista irodalom többszáz kötetes anyagát. 1834-ben Calcuttában jelent meg két főműve: angol-tibeti szótára és nyelvtana. Munkáit nagy nemzetközi elismerés fogadta. Halála után egyik tisztelője rendezte sajtó alá harmadik nagy jelentőségű művét, a buddhizmus szakkifejezéseinek szanszkrit-tibeti-angol szótárát.

1842-ben – túl ötvenedik évén – elindult, hogy Tibet fővárosában, Lhasszában az európaiak előtt addig ismeretlen könyveket tanulmányozzon – ezen az útján érte a váltóláz, de halálához valószínűleg hozzájárult teljes szellemi-fizikai kimerültsége is.

Kőrösi Csoma Sándor és hagyatéka az MTA Könyvtárának Keleti Gyűjteményében
KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR
(gyűjtőoldal)
Kőrösi Csoma Sándor
(összeállítás)
Lászlóffy Aladár: Kőrösi Csoma Sándor
Melyik kollégyomban tanult
a fej, hogy ezt mind el akarjátok
olvastatni vele! Együgyű
testemnek hitese vagyok, ő
nem adott oda egészen,
joga van siránkozni
két karomnak, ha nem dolgozik rá,
veséimnek, ha elvonják tőle végleg,
zsigereimnek, ha elhanyagolja
kötelességét. Aztán majd
szégyell, aztán majd lekicsinyell,
aztán majd nem is ismer.
Mindent csak neki szántatok
elsősorban. De még a
lélek is kapott cifra ruhákat.
Hát osszatok igazság szerint
a testnek is.

Ferenczes István: Kőrösi Csoma Sándor tibeti dalai
(vers)
Áprily Lajos: A zarándok
(részlet)
Kőrösi Csoma Sándor emlékének
Én láttam őt a városvég felett
indulni könnyű bottal, egymagában.
Ott ültem fenn az erdőszéli domb
galagonyavirágos oldalában.
A templomcsillag búcsúztatta még,
aztán a fényben nőtt a tér naponta.
Tekintetem büszkén utána nyúlt,
amerre őt a fajta vágya vonta.
Néztem, komor hegyeknek hogy feszül,
s hervadt pusztákról hogy lép át a hóba.
Nyugati ködben messze elmaradt
a nagy lázakba zsibbadt Európa.
S még mindig ment és óriásra nőtt:
égő zarándok, vakmerő apostol.
Míg elnyelte a magasság s a csend:
Himalája, a roppant kőkolostor.
Juhász Gyula: Ének Kőrösi Csomáról
Székely hegyekből messze Ázsiába,
Az őshazába vándorolt ki ő,
Feje felett a vén, szent Himalája,
Tán öregebb, mint maga az Idő.
Ott rótta a betűket és kereste
Puszták homokján vérei nyomát,
Meglátogatta ínség, balszerencse,
De ő csak várt és vándorolt tovább.
A régi hon új fényre földerült már,
De ő nem tudta, ő a múltba ment,
A hegyre tartott, hol örök derű vár
És egyre telt, csak telt a pergament.
Az indiai herceg lőn a társa,
A szent királyfi, a nagy nyugalom,
Úgy nézett vissza a letűnt világra,
Mint ősszel a tavaszra a falomb.
És ahogy egyre gyűltek ráncra ráncok
És gyászra gyászok, ő békélve már
A homokórát nézte, mely az átok
Percét számlálja, míg minden lejár.
Az őshazát nem lelte és az újat
Nem látta többé, nincs már vigasza.
Öreg magyar, örök magyar, ki tudja,
Nem egy hazánk van-e: örök haza?
Benedek Elek: Nagy magyarok élete
(részlet)

 

Kőrösi Csoma Sándor

 

Olvassátok csak, hogyan indult útjára Körösi. „Éppen vasárnap délután - írja Hegedűs Sámuel – látogatásomra jövén, így szólt »No, holnap isten segedelmével indulok.« Az idő most sem törlé ki azon ártatlan vidámság képét, mely akkor egész valójában elömlött. Sugara volt ez azon belső örömnek, hogy céljához közelít. Akkor barátságos beszélgetések között megittuk a búcsúpoharat egy üveg tokaji mellett. Másnap, azaz hétfőn reggel, újra belép szobámba, könnyűszerűleg öltözve, mintha csak mezőre indulna frissülés végett. Körösi le sem ült, hanem csak ennyit mondott: »Még egyszer kívántam látni.« Ekkor mindketten kiindulánk a Szentkirály utcán, mely a szebeni útnak vezet. Itt a mezőn végképpen megváltunk.”

 

Így, minden ceremónia, minden komédiázás nélkül indult Ázsiába, akárcsak a szomszéd faluba indult volna. Csaknem üres zsebbel, de egyébként erős fegyverzettel: teljes tíz esztendeig tanult, mielőtt útnak indult. És mikor úgy hitte, hogy eleget tanult, a tíz év alatt szerzett tudományával elindulhat, pillanatig sem volt maradása otthon. A derék Kenderessy ígéretén kívül kétszáz váltóforintja volt: ezzel s „az isteni segedelemben, hazája iránt való áldozatkészségében s kiapadhatatlan lelkierejében bízva” indult el kitűzött célja felé. „Nem tartozom én – mondja ő maga a tibeti szótárhoz írt előszavában – ama gazdag emberek sorába, akik saját költségükön utaznak, élvezetet keresve, avagy kíváncsiságból, én csupán egy szegény tanuló vagyok, akinek óhajtása, hogy lássa Ázsiának különféle országait, az őskor annyi eseményeinek e színpadát; megfigyelje a különböző népek szokásait, megtanulja nyelvüket, oly reményben, hogy ezen eredménynek hasznát a világ egykoron majd belátandja.”

 

 

Kőrösi Csoma Sándor
(szócikk)
Kőrösi Csoma Sándor
(szócikk)
Kőrösi Csoma Sándor
Lukács István: Kőrösi Csoma Sándor
(magánhonlap)
Körösi Csoma Sándor
(diafilm – Neumann-ház)
Le Calloc’h, Bernard: Ki volt Kőrösi Csoma Sándor első tibeti tanára?
(tanulmány)
Le Calloc’h, Bernard: Kőrösi Csoma Sándor útinaplója
Szemző Tibor [rend]: Az élet vendége – Csoma legendárium
(filmhonlap)
Duka Tivadar
(szócikk)
Kesztyüs Tibor: Kőrösi Csoma Sándor kézírásos szövege Göttingenben
(tanulmány)
Toperczer Ákosné: Kőrösi Csoma Sándor és a teozófia
(tanulmány)
Bethlenfalvy Géza: Síremlék Dardzsilingben. Kőrösi Csoma Sándor Ázsiában
Wojtilla Gyula: Kőrösi Csoma Sándor könyvesládái
(tanulmány)
Paulius Normantas: Kőrösi Csoma Sándor sírjánál, Darjeeling, 1991
(fotó)
Nem portré, nem ismeretterjesztés. Müllner András: Kőrösi Csoma Sándor
(recenzió)
A Kőrösi Csoma Sándor Emlékpark honlapja
Müllner András: Kőrösi Csoma Sándor CD-ROM-on
(tanulmány)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal