Az 1870-es években a szabadalmi hivatalt már valósággal elárasztották a „ló nélküli szerekkel" kapcsolatos találmányok. Az elsősorban gőzhajtású félreértések mellett Wessely György kocsikészítő Colonet típusú járművéről érdemes szólnunk, ami a bicikli, az eke és a zsebóra szerkezetének kevercse volt. Külsőre leginkább egy kisebb méretű, kerekekkel fölszerelt birodalmi lépegetőre emlékeztetett, igaz, ennek három lába volt. Minden bizonnyal a robusztus külső, valamint a teljesen feleslegesen túlbonyolított mozgó szerkezet kelthette fel a hadsereg érdeklődését; mi mással magyarázhatnánk, hogy a találmány hosszú évekig hadititoknak minősült.

Az automobil megjelenése után azonban véget ért a flúgos futam, a hazai szakemberek figyelme a belső égésű motorok felé fordult. Igaz, hogy a Rey testvérek utoljára még kiengedték a gőzt petróleummal hajtott kazántüzelésű járművük bemutatásakor, Korda Dezső pedig elkészítette az elektromos autót, de a jövő hírnökei sokkal inkább Hóra Nándor kerékpárbajnok úgynevezett „quadcikli”-je, Szám Géza órás és ékszerész, valamint Csonka János háromkerekű motoros járművei voltak.