Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal
együttműködésben készült.
A mellkasi betegségek szakértője, a gyógyfürdők fejlesztésének szószólója, a
tüdőbeteg-gondozó intézményrendszer kezdeményezője, KORÁNYI FRIGYES (Nagykálló,
1827. dec. 10. – Budapest, 1913. máj. 19.) medikusként 1848-ban a márciusi ifjak
egyike volt. Orvos- és sebészdoktorrá a bécsi egyetemen avatták 1851-ben. 1852
és 1864 között szülőföldjére száműzték, ahol egy idő után Szabolcs vármegye
főorvosa lett. 1864-től idegorvosi gyakorlatot folytatott a Rókus kórházban és
idegkórtani magántanár lett. Érdeklődése a belgyógyászat felé fordult és
1889-től az I. számú Belklinika élére került. A kiegyezés után az Orvosi Kar
egyik szervezője és irányítója lett. A belgyógyászat számos területével
foglalkozott, de első sorban a fertőző betegségek és a mellkasi bajok
szakértőjének tartották. Magyarországon ő egészítette ki elsőnek a fizikális
diagnosztikát laboratóriumi, bakteriológiai és röntgenvizsgálatokkal. Felismerte
a tbc népbetegség jellegét; ő volt a szanatóriumi elkülönítés és kezelés
kezdeményezője. A balneológia fejlesztését is szorgalmazta, felismerte a
gyógyvizek széles körű hasznosításának lehetőségét. Fő műve az 1894 és 1900
között megjelent hatkötetes belgyógyászati kézikönyv, melynek – Bókay Árpád és
Kétly Károly mellett – egyik szerkesztője volt. Ő írta a hastífuszról, a bélben
található élősködőkről, a májbetegségekről és a tüdő megbetegedéseiről szóló
fejezeteket.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar
Tudománytörténeti Intézet)