Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A kerámiagyártás világhírű fejlesztője, KORACH MÓR (Miskolc, 1888. febr. 8. – Budapest, 1975. nov. 29.) 1911-ben szerzett vegyészmérnöki diplomát Budapesten. Meggyőződéses pacifistaként, a Monarchia militarista légköre elleni tiltakozásul 1912-ben Olaszországba emigrált. Először a páduai egyetem ásványtani tanszékén működött mint tanársegéd, majd 1914-től Faenzában, az itáliai kerámiagyártás és művészet híres központjában lett a Kerámia Múzeum felsőfokú szakiskolájának tanára és kutatóintézetének igazgatója. 1925-ben meghívták a bolognai egyetemen alakult vegyipari gépészeti karra; itt írta meg 1928-ban az első olasz kerámia technológia tankönyvet. Ekkor kezdett a kerámia elektromos égetésével foglalkozni. Elsősorban neki köszönhető, hogy a modern olasz kerámiaipar a világ élvonalába került. Az ő tervei alapján épültek az első ipari méretű, hűtöttfejes szilitrudakkal felszerelt, magas hőmérsékletű alagút-kemencék. A kerámia égetésének hőtechnikai problémáival foglalkozva jutott el az úgynevezett szendvicségetési technológia kidolgozásához, amely a gyorségetést új alapokra helyezte. Munkatársaival kidolgozott egy nagy hőingadozásoknak ellenálló, máznélküli porcelántípust; ennek kapcsán egy kiváló minőségű gépkocsigyújtógyertya-alapanyagot is kifejlesztettek, amelyet a Maserati autógyár is alkalmazott. Tanítványával, Dal Borgóval feltalálták a kervit-csempét, és az addig alkalmazott sajtolás helyett a csempék öntését valósították meg. Ezáltal a gyártási költségek 30%-os csökkentését lehetett elérni, valamint a gyártóberendezések költsége is jelentősen csökkent. 1944-ben Korach egy gépkorongolási eljárásra kapott szabadalmat. Az új, nagyfrekvenciás szigetelő anyagokra vonatkozóan is több szabadalma volt.

A magyar kormány hívására Korach Mór 1952-ben hazatelepedett. Egyetemi tanárrá nevezték ki a Műegyetem vegyipari gépek tanszékére, majd a kémiai technológia tanszékre. 1960-ban megszervezte az MTA Műszaki Kémiai Kutatóintézetét, melynek igazgatója lett.

Ismeretelméleti munkássága is jelentős; erről tanúskodik Általános kémiai technológia (1963) illetve a Haskó Lajossal közösen írt Kémiai technológiai rendszerek gráfelméleti vizsgálata (1975) című könyve.

Igazi polihisztor volt: a tudományos és gyakorlati alkotómunka mellett műfordító, szépíró és festőművész is. Olaszországban Marcello Cora néven adta ki szépirodalmi munkáit, melyekből egy válogatás magyarul is megjelent Emberarc címmel 1982-ben.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988, Dr. Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)