Jeles Napok - Klein Gyula születésnapja

Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

KLEIN GYULA, (Eperjes, 1844. máj. 5. – Budapest, 1915, nov. 21.): botanikus, egyetemi tanár,

az állat- és növényvilág határkérdéseinek kutatója.

Növénytani tanulmányait 1864–69-ben a bécsi, zürichi és müncheni egyetemeken végezte. 1869–71-ben a budai reáliskola tanára, 1870–71-ben a műegyetem növénytani tanszékén tanársegédje volt, majd 1871-től tanárként dolgozott. Főként a telepes növényekkel, azok és a virágos növények sejt- és szövettanával, valamint a növényi rendellenességekkel foglalkozott. A tengeri moszatok vizsgálata során kutatta az állat- és növényvilág határkérdéseit. Alkalmazott mikrobiológiai és népszerűsítő cikkeket is írt. Több hazai és külföldi tudományos társaság tagja volt, több ízben elnöke is a Természettudományi Társaság Növénytani Szakosztályának.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Gaal György: Egyetem a Farkas utcában

(részlet)

A magyar tudományosság élvonalában (1897–1919)

A hallgatók számát tekintve ez a kar maradt a legkevésbé népes. Diákjainak száma a századfordulón 100 körül mozgott, s 1904-5-ben érte el a 137-es maximumot. A hallgatók létszáma az 1910-es években újra száz alá csökkent, a háború alatt meg ötven alá. A diákság összetételében is jelentős változás történt: már nem csak a tanári diploma megszerzésére törekvők iratkoztak be a karra. A kiépülő intézetekben tudományos munka folyt, s elkezdődött a tudósképzés. Éppen ezért sajnálatos, hogy nem készült kimutatás a doktorrá avatottakról. De ezt látszik megerősíteni a magántanárok rangos tábora is. A kar tiszteletbeli doktorok egész sorát javasolta az egyetemi tanácsnak. Közülük kiemelkedik Henri Poincaré párizsi matematikus (1902) és II. Vilmos német császár (1910). Hatan a fővárosi műegyetem tanáraiként (Bodola Lajos, Klein Gyula, Rados Gusztáv, Schuller Alajos, Tötössy Béla, Wittmann Ferenc), Méhely Lajos zoológus mint a Magyar Nemzeti Múzeum állattárának őre (1905), Kalecsinszky Sándor pedig mint a Földtani Intézet vegyésze (1907) részesült e kitüntetésben.

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár