JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2024. március 29.Névnap: Auguszta
    
 
Hónapok
 

Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.


Nagyformátumú terveket alkotó és megvalósító vízépítő mérnökünk, KISS JÓZSEF (Buda, 1748. márc. 16. – Zombor, 1813. márc. 13.) tanulmányait a bécsi hadmérnöki akadémián végezte. Kamarai mérnökként számos értékes felmérést és tervet készített a Duna különböző szakaszaival kapcsolatban illetve a bácskai mocsarak lecsapolásáról. Felismerve a Duna és a Tisza közti jelentős szintkülönbség hasznosításában rejlő lehetőséget, fivérével, Kiss Gáborral együtt tervet készített egy Monostorszeg és Bácsföldvár között építendő hajózó és lecsapoló csatornára. Ennek megépítése céljából Kempelen Farkas kamarai főmérnök támogatásával és pártoló véleménye alapján engedélyt nyertek az uralkodótól és részvénytársaságot szerveztek „Ferenc-csatornai királyi szabad hajózási társaság” néven, 1792-ben. Kiss József vezetésével 1793-ban megkezdték a munkálatokat és a csatorna 1707-ben már Szapárig hajózható volt, amikor a társulat vezetősége a Kiss-fivéreket kibuktatta a társulatból és csatornaépítést Heppe Szaniszló építési igazgató vezetésével fejezték be. A forgalomnak 1802-ben átadott csatorna révén 227 kilométerrel rövidült meg az erdélyi só és a bánáti búza vízi útja Pestig. A társulat 25 év alatt 20 millió forint jövedelemre tett szert – a Kiss-fivérek viszont mellőzötten, elszegényedve haltak meg.

Ady Endre: A Duna vallomása
Megtudtam, hogy titkokat rejteget
A mi Dunánk, ez a vén róka,
Mikről talán sohase álmodott
Az ősi barlang-tüzek óta
Ez a közönyös Európa.
Megloptam a vén Iszter titkait,
Titkait az árnyas Dunának.
Magyar földön ravasz a vén kujon,
Hisz látott ő búsabb csodákat.
De akkor pletyka-kedve támadt.
Vallott nekem, nem is tudom, mikor:
Tavasz volt és ő csacska-részeg.
Táncolt, dalolt, kurjongatott, mesélt,
Budapestre fitymálva nézett
S gúnyos nótákat fütyörészett.
Talán Szent Margit híres szigetén
Állott velem részegen szóba.
(Ma is félve kalimpál a szivem
S hajh, már régen késik e nóta.
Ugye, Iszter, vén folyam-róka?)
Nagy-komoly lett akkor a vén Duna.
Torkán hűlt vad, tavaszi kedve.
Olyan volt, mint egy iszákos zseni.
Alig mert nézni a szemembe
S én vallattam keményen, egyre.
»No, vén korhely, láttál egy-két csodát,
Mióta ezt a tájat mossa
Sápadt vized, árnyas, szörnyű vized,
Mely az öreg árnyakat hozza.
Gyónjál nekem, vén falurossza.«
»Mindig ilyen bal volt itt a világ?
Eredendő bűn, lanyha vétek,
Hideglelés, vergődés, könny, aszály?
A Duna-parton sohse éltek
Boldog, erős, kacagó népek?«
S halk mormolással kezdte a mesét
A vén Duna. Igaz az átok,
Mit már sokan sejtünk, óh, mind igaz:
Mióta ő zúgva kivágott,
Boldog népet itt sohse látott.
A Duna-táj bús villámháritó,
Fél-emberek, fél-nemzetecskék
Számára készült szégyen-kaloda.
Ahol a szárnyakat lenyesték
S ahol halottasak az esték.
»Sohse lesz másként, így rendeltetett«,
Mormolta a vén Duna habja.
S boldogtalan kis országok között
Kinyujtózott a vén mihaszna.
És elrohant tőlem kacagva.
Petőfi Sándor: A Tisza
(részlet)
Síma tükrén a piros sugárok
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.
Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.
Juhász: Gyula: A Tisza
(részlet)
  Én vagyok a magyarság
  Csöndes, nemes folyója,
  Kevély, heves folyója,
  Anyám csupán ez ország
  És ringatóm e róna.
Juhász Gyula: A szent magyar folyó
(részlet)
A Tisza kantátából
Szép a Rajna, Loreley folyója,
Német nagyság hű oltalmazója,
Szép a Szajna, Párizs tükrözője,
Méla Volga orosz bú szülője,
De míg bennünk lélek él és nóta,
Tisza lesz a magyarok folyója.
Ballagdáló, mint a magyar ember,
Aki nézi csöndes szerelemmel,
Örök áldást áraszt szerteszéjjel,
Ó de néha bilincseket tépdel
S úgy zúg, mint a forradalmi nóta,
Ez a Tisza Petőfi folyója!
Kölcsey Ferenc: Himnusz
(részlet)
 
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
 
József Attila: A Dunánál
(részlet)
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.
Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.
Berzsenyi Dániel: Magyarország
(részlet)
Itt, hol szőke vizét a Duna rengeti,
Árpád gazdag arany hantjain, oh hazám!
Céresnek koszorús homloka illatoz,
S a bővség ragyogó kűrtje mosolyg reád.
Termékeny mezeid mennyei harmatok
Mossák, s csűreidért Europa írigyed.
Itt édent mutató sorhegyek oldalin
Bacchus tölt poharat, s néked az isteni
Nektár legnemesebb vedreiből merít.
Itt Arcádia zöld halmai nyillanak,
Hol Pán legjelesebb barmok után dalol:
Barmok, millyeneket boldog Arábia
Nem látott, sem egyéb nemzet az ég alatt.
Illyés Gyula: A Duna fiaihoz
(részlet)
Nem megy a Duna, itt marad,
lustán, vénebben hánytorog,
mint a tejúti csillagok
öt kis nép kertjei alatt.
Történet előtti korok,
mesék roppant emlőseként
játszatja nagy hasán a fényt,
míg futnak fent a századok.
Illyés Gyula: A Duna partján
Ki nem ült még szerelmesével
dunai lépcsőn, nézve, hogy
ölelik, ölik, viszik egymást
a sáros tavaszi habok?
Ki nem ült még szerelmesével
elnézve, hogy rohan a viz
s megérezve: valami így fut
– ne futna bár! – ővelük is?
Ki nem ült még szerelmesével
vízparton egyre szorosabb
szorítással fogva az ujja
köré font kedves ujjakat?
Gyors folyót nézni mért szeretnek
a még szótalan szeretők?
Szemükben csupa eliramlás,
szivükben valami örök.
Csokonai Vitéz Mihály: A Duna nimfája
(részlet)
Amott egy nyárfa hívesében,
 
A fűzfa közt,
Találni a sziget mentében
 
Egy tiszta közt.
Itt a vad faunok irtoványi
 
Megtetszenek:
Az ősz Dunának szép leányi
 
Itt fördenek.
Gyakorta a habok tapsolnak
 
Játékokon,
S körűltök a pintyek danolnak
 
A bokrokon. –
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal