Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal
együttműködésben készült.
KISS IMRE (Kisújszállás, 1775. nov. 29. – Debrecen, 1831. aug. 17.), Debrecen
első vegyészeti üzemének vezetője főiskolai tanulmányait a város híres
Református Kollégiumában végezte. Amikor Vay Miklós megszervezte Debrecen első
ipari vállalkozását, a salétrom előállító üzemet, Kiss Imrét kérte fel annak
irányítására. Ő az állás elfoglalása előtt Bécsbe ment mineralógiát
(ásványtant), kémiát, fizikát és ökonómiát (gazdaságtant) tanulni. Az új
ismeretekkel felvértezve foglalta el az üzem vezetői posztját. Mivel az
akkoriban dúló francia háborúk miatt megnövekedett az igény a salétromra, új, az
addiginál termelékenyebb eljárást kellett bevezetni. Kiss Imre az akkor
legkorszerűbbnek számító „plántás” eljárást honosította meg. Ezzel a módszerrel
a salétromot úgynevezett prizmákban állította elő. A prizma 3-4 méter hosszú, 2
méter magas, földből és növényi hamuból összeállított építmény volt, amelynek
faláról évente 3-4 alkalommal lehetett lekaparni a kivirágzott salétromsót. Ezt
azután bonyolult folyamatban tisztították: lúgozták, kiejtő eljárásnak vetették
alá, főzték, kristályosították, mosták. A salétromfőző üzem nevezetességnek
számított a városban, a lakosok kijártak hozzá, hogy megcsodálják a hatalmas
rézedényeket és a „nitráriusok” látványos, ügyes munkáját. Csokonai Vitéz
Mihály, Kiss Imre barátja is gyakran kilátogatott a salétromüzembe; ezt Salétrom inspector Kiss Imre úrhoz című verse is
bizonyítja. A költő halála után Kiss Imre gondozta hagyatékát és ő jelentette
meg a Lilla-dalok poszthumusz kötetét. A salétromfőző mesternek egyéb irodalmi
kapcsolata is volt, Kazinczyval való levelezésének 80 darabja maradt fenn. Ő
maga csak egy – befejezetlenül maradt, majd elveszett – szakmunkát írt a
Kollégium felkérésére Technológia vagy Mesterség
Tudomány címmel.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig,
Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000)