| ||||||||||||||
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
KEPES GYULA, (Vári, 1847. dec. 7. – Budapest, 1924. okt. 26.): orvos, utazó, az 1872-ben indult Osztrák-Magyar Északi-sarki expedíció orvosa.
Váriban, Bereg megyében egy tiszaháti földbirtokos fiaként látta meg a napvilágot. Apja Ungváron és Budapesten taníttatta. Beiratkozott a bécsi egyetem orvosi karára, ahol 1870. augusztus 3-án orvosdoktorrá avatták. Ezután a bécsi Rudolf-kórházban Drasche és Weinle professzorok mellett dolgozott. Drasche professzor ajánlotta az éppen akkor Bécsben szerveződő Osztrák-Magyar Északi-sarki Expedíció orvosának. Kepesnek köszönhetően a skorbutot elkerülték, és a sok viszontagság ellenére csak egy embert vesztettek, aki tüdőbajban hunyt el. Kepes Gyula sok előadást tartott az expedícióról, cikke is megjelent, de mindezek együttvéve is kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy ez a roppant nagy jelentőségű felfedezőút kiemelkedő eseményként maradjon fenn a köztudatban. 1895-ben elsőosztályú honvéd-főtörzsorvossá nevezték ki. Különböző helyőrségeken szolgált, majd 1904-ben megbízták a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályának vezetésével.
|
Kepes Gyula:
Útibeszámoló
|
„Szép tervekkel, merész reményekkel hagytuk el julius 14-én, 1872-ben az éjféli nap gyönyörü ragyogása mellette, a Tromsoe-i kikötőt. Tudva levő dolog, hogy az Expeditiónak tulajdonképi czélja vala, az éjszakkeleti átmenetelt megkisérteni. Noha egyesek közülünk ezen czélt mint idealist tekinték mégis sokan azon hiu reménynyel kecsegtettük magunkat, hátha mégis sikerülend a Behringi szorost elérni; azt azonban bizton reméltük, hogy Cseljuszkim fokig előhatolunk, – ami már magában véve is ritka eredmény lett volna...
Cap Celjuszkim elérése volt folyton gondolatunk, de a sors könyvében másképp volt megírva. Körülbelül éjfél lehetett, midőn a hajó sűrűn fekvő jégzaj közé jutott, a mely eleintén némiképpen még szét vala oszolva, hanem negyedóráról negyedórára hajónk közelében sürűbb és sürűbb lőn, oly annyira, hogy 2 óra múlva a hajó tökéletesen be volt kerítve, és mozdulatlanul feküdt. Mi minden bú és gond nélkül mentünk, az éji nyugalomra, azt hivén, hogy a mint a jég bekerített, ugy ismét szét fog oszlani. De a ’Tegetthof’ azon percz óta rabja és martaléka lőn a hatalmas jégnek, elveszté akaratát.”
Kepes Gyula A Ferenc József-föld felfedezője Magyar földrajzi felfedezők sorozat ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék |
| Neumann Kht. | Color Plus Multimedia | Ismertető | Impresszum | © Copyright | Főoldal |