1926 Húsvét szombatján (Kazinczy Gábor) Csengery Árpád társaságában a Tátra-csúcsot mászta meg. A csúcsról visszatérőben Csengery kicsúszott, és kirántotta biztosító állásából Kazinczyt, aki ekkor csákányát is elvesztette. Együtt csúsztak le a Tátra-csúcs főszakadékán mintegy 200 métert egészen a Sárkány-tavi-gerinc hágója alá, és csak az ott összefagyott göröngyös havon álltak meg. Csengery nagy szerencsével csak könnyebb zúzódásokat, míg Kazinczy bal lábszárán nyílt törést szenvedett. Egy, a Tátra-csúcson túrázó német hegymászó és vezetője, Franz János észlelték a balesetet, és azonnal a szerencsétlenül jártak segítségére siettek. Leereszkedtek a sérültekhez, a törött, vérző lábat bekötötték, majd a Poprádi-tóhoz mentek le a további mentés megszervezésére. Az azonnal elindított mentők délután értek fel a sérültekhez, ám a lefagyott, jeges úton csak éjjel 11 órára érték el a menedékházat. A szepesszombati kórházban az ottani orvosok – tekintettel arra, hogy a lassú szállítás alatt a végtag megfagyott – amputációt javasoltak, ezért tovább szállították Budapestre. Segíteni azonban már itt sem tudtak, és a bal lábat térd alatt amputálni kellett.