Jeles Napok - Jézus nevenapja

(részlet)

Ismeretes, hogy a régimódi katolikus magyar nép legkedvesebb archaikus köszönési módja: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Mindörökké amen. Figyelemre méltó, hogy ez a köszönési formula nyugati és déli katolikus országokban nem általános, inkább csak Közép-Európában.

Régi katolikus parasztok, ha munkába fogtak, útra indultak, Jézus nevével fohászkodtak.

Jézus nevének tisztelete Szent Pál intelmében gyökerezik: Jézus nevére minden térd meghajoljon, a mennyeieké, a földieké és a földalattiaké (Fil 2, 10). Ennek az apostoli tanácsnak csökevénye, hogy sok jámbor katolikus Jézus nevének hallatára még a fejét is meghajtja.

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium

(részlet)

Jézus Szent Neve

Január 2-a: Jézus neve napja. Más liturgikus hagyomány újév első vasárnapjára teszi, a reformátusok újév napján ünneplik. Az ünnep jelentőségére vall, hogy a katolikusok utána nevezik a januárt Jézus neve hónapjának is. Az ünnep újabb bizonysága annak, hogy Jézus napistenségére, mitikus élettörténetének napévvel való párhuzamosságára vonatkozó hajdani képzetek „tudat alatt” még mindig elevenek. Ha ugyanis abból indulunk ki, hogy a névnap a (mártír) szentek halálának, mennyei „újjászületésének” a napja keresztény hagyomány szerint, s hogy az első Vértanú végül is maga Jézus volt, akkor abban a döntésben, mely szerint neve napját a naptári év első „szabad” napjára tették, s az első hónapot is nevezték a Neve után, bizonyosan szerepet játszottak az említett elképzelések.

[O Istennek Szent Fia…]

(részlet)

O Istennek Szent Fia,

ô szépséges IESUS.

Mennyeknek alkotója.

Edességes IESUS.

Tekínts reánk szemeddel,

Látogass kegyelmeddel.

Adgy Malasztot népednek,

Kik szüntelen dicsirnek.

Petrőczy Kata Szidónia: XXXV.

(részlet)

Szerelmes Jézusom, én orvoslásomra

Ne késsél, de jöjj el én gyógyításomra,

Szent nevedért tekints az én siralmimra,

Emlékezzél, kérlek, tött fogadásodra.

Igaz hitbül nevedbe hogy ha mit kérek,

Az te jóvoltodbul mindeneket nyerek,

Ne irtózzál tőlem, noha bűnben élek,

Szent nevedért véreddel mosogas, s élek.

Pázmány Péter: A kétségbeesés ellen

(részlet)

Én Atyám, ki engemet színed látására teremtél, és az igaz hit által Krisztusban plántálál: ne szenvedd, hogy bűneim miatt elvesszek, és énbennem haszontalan légyen szent Fiadnak vére hullatása. Bátorítsad az én szívemet, és mondd azt néki: Én vagyok a te üdvösséged; valaki énbennem bízik, el nem vész. A te szent vérednek drága érdeme, a te üdvösséges Jézus neved, és hozzánk való eleven szereteted gerjessze fel bennem az igaz reménységet: hogy tebenned, ki mind ítélő bírám, s mind kegyes szószólóm és oltalmazóm vagy, minden háborúságimban teljes szűvel állhatatosan bízzam. Ki élsz és uralkodol. Amen.

Faludi Ferenc: Az Ur Jézushoz

(részlet)

1. Jézus, szivem szép szerelme!

Az én lelkem gerjedelme

Buzgón szeret tégedet;

2. Nem azért, hogy üdvezüljen,

Tüzre, kinra ne kerüljen, -

Másként szeret tégedet.

Tompa Mihály: Jézus és a nép

(részlet)

Az emberek közt széjjeljárván,

A bűntől terhes föld határán:

Égi atyjának egy szülötte

Isten országát terjesztette,

És e tőle épített, eredt

Ország alapja lőn: – szeretet!

S melyért az égről földre szállott:

Javítá a bűnös világot;

S a szó, ha szent ajaki mondák,

Édes volt, mint a méz s orvosság.

Ágh István: A kivirágzott nádpálca

(részlet)

A szegény ember gyereke tanító lett. Meg kellett becsülnie magát a szegények előtt, az urak előtt. A pap sem tehetett mást.

Minden alkonyatkor együtt sétálták végig az egyetlen utcát. Tudni szerettem volna, miről beszélgetnek. Talán nem is beszéltek, csak mentek, a hazatérő szekerezők, gyalogosok köszönését fogadták: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” – mondták a parasztok. „Dicsértessék!” – válaszolták. Nem köszöntek kettőt a szembejövők, elég volt egy is. Másképp: „Jó estét, igazgató úr!” Néha megálltak a padon ülő öregeknél, de soha nem ültek le. Így történt 1948-ig.

Németh László: Irgalom

(részlet)

A kopogtatásra, mely szolgálatba lépését jelentette, nem jött felelet. A kis műtő nyitva volt, de abban is csak a tárva feledt ablak lebegtette a szürőpapírokat. Egy ideig ott járt-kelt a folyosón, hogy tán fölfedezi őt valaki. Majd az jutott eszébe, hogy tán túl soká járkált a ház körül: megkezdődött a vizit, s első napját pontatlansággal kezdi. De mire a kórterembe benyitott volna, az ismerős suhogást s olvasócsörgést hallotta maga mögött: Viktória nővér lépett ki a folyosó végén levő kis kápolnából. – Dicsértessék, köszönt rá, mert az anyja s Piroska azt mondták, apácának nem illik jónapot köszönni, s itt minden jel szerint Viktória nővér volt a legnagyobb hatalom. Mindörökké, fogadta el az apáca, Ágnes érzése szerint piciny iróniával, mint aki ezer jelből érzi, hogy így csak egy protestáns ejtheti ki, belepirulva a köszönésüket.

Sütő András: Vidám sirató egy bolyongó porszemért

(részlet)

ERZSI: Kezit csókolom.

MAGDUS: Dicsértessék.

PRÉDIKÁS: Egyik sem. A kézcsók pápista szokás. A dicsértessék is. A mi jelszavunk: Égi bárány. Mondjátok ügyesen.

ERZSI, MAGDUS: Égi bárány!

[…]

PRÉDIKÁS: És tudjátok-e, hogy apátok mit szándékozik cselekedni?

ERZSI: Hát…

MAGDUS: Említette volt, amikor a faluból ide kiköltöztünk.

PRÉDIKÁS: És ti mit szóltok hozzá?

MAGDUS: Mi semmit.