A hazai viszonyoknak megfelelő, önálló magyar gyógyszerkönyv elkészítésére a fővárosi gyógyszerészek testületének kérvénye alapján a Helytartótanács 1832-ben adott megbízást a pesti egyetem Orvostudományi Karának. A terv az 1848–1849. évi szabadságharc bukása miatt nem valósulhatott meg. Az első önálló Magyar Gyógyszerkönyv (1871) kiadásának az osztrák–magyar kiegyezés (1867) nemcsak a politikai feltételeit teremtette meg, hanem egyúttal létrehozta azt a kényszerhelyzetet is, amely a többször elodázott feladat szokatlan gyorsaságú megoldását kikényszerítette, hiszen a viszonylagos állami önállóság nem tűrte meg az 1869-ben kiadott VI. Osztrák Gyógyszerkönyv automatikus magyarországi életbe léptetését.

A kinevezett szerkesztőbizottság elnöke Than Károly személyében gyógyszerész képesítésű kémikus lett. A szerkesztésben Korányi Frigyes (1827–1913), Balogh Kálmán (1835–1888), Jurányi Lajos (1837–1897) és Margó Tivadar (1816–1896) orvosok mellett a gyógyszerészek közül Müller Bernát és Jármay Gusztáv vett részt. Than Károly kémiai gondolkodásának korszerűségét az is jelzi, hogy a kémiai cikkelyek élén képletek és molekulasúlyok szerepeltek a ma is alkalmazott, de akkoriban még újszerű anion-kation rendszerben. Az Osztrák Gyógyszerkönyvvel szemben, amely korábban is kizárólag latin nyelven jelent meg, a Magyar Gyógyszerkönyvet magyar és latin nyelven nyomtatták ki.

Forrás: Kollega Tarsoly István (főszerk.): Magyarország a XX. században, IV. kötet – Magyar Elektronikus Könyvtár