JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2024. március 28.Névnap: Gedeon, Johanna
    
 
Hónapok
 
Kormány Vera: Január

Kormány Vera: Január

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Ianus

Hónapneveink latin eredetűek. Római hagyomány szerint a hónapoknak – márciustól decemberig – a városalapító Romulus király adott volna első ízben nevet. Ez az első római naptár valójában empirikus parasztkalendárium lehetett, amely csak a mezei munkák szempontjából számba vehető 10 hónapot vette figyelembe. A fennmaradó téli holt időt – a földművelés planetáris urának, Szaturnusznak a hatalma alá eső Bak és Vízöntő havát – az i.e. 700 körüli naptárreform idején iktatták be az új 12 hónapos holdnaptárba Ianuarius és Februarius néven. Ianuarius hónap névadója Ianus, a kezdet és a vég istene volt, neki tulajdonítható, hogy a korábbi márciusi, majd szeptemberi évkezdés helyett a rómaiak utóbb január 1-jén kezdték az évet.

Az év első hónapját a csillagászati év megfelelő hónapneve után régente Vízöntő havának is nevezték. A csillagászati hónapok a napév fordulópontjaihoz igazodva a naptári hónapok utolsó dekádjában kezdődnek: a tulajdonképpeni Vízöntő hava január 21-én vagy 22-én. A régi időszámítás természetesen az évkezdetet is csillagászati fordulóponthoz, esetünkben a téli napfordulóhoz igazította.

Játékok
Kvíz – január Keresztrejtvény – január
Rudan Mária: Vízöntő zodiákus

Rudan Mária: Vízöntő zodiákus

Gesztesi Albert: Az éjszakai égbolt. Január
(ismertető)
Rudan Mária: Vízöntő csillagkép

Rudan Mária: Vízöntő csillagkép

Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek
(részlet)

Ami mármost a január szó eredetét illeti, tudnunk kell, hogy az óitáliaiaknak volt egy pásztor-királyuk, akit Zan néven tiszteltek. Ezt a latin nyelv későbbi alakulása éppúgy Janná formálta át, mint ahogy az ugyancsak Z-vel kezdődő Zeus paterből idővel a latinban Juppiter lett.
Ezt a Zan vagy Jan királyt a mitológia ősi törvénye szerint a későbbi korok istenné avatták át, s kettős fejjel — egy szakállassal és egy szakálltalannal — ábrázolták, amelyek tarkójukkal illettek egymáshoz. Ez a kettős fej (a biceps) a Napot és a Holdat, a nappalt és az éjjelt, illetve a kettő egyesülését kívánta ábrázolni. Később a szakálltalan fej is szakállassá vált, s most már úgy magyarázták, hogy Jan isten-király voltaképpen őrszem, amely előre is, hátra is figyel, éjjel-nappal őrzi a házak ki- és bejáratát. Minélfogva a kapukat most már „janua”-nak, Jan isten hajlékának tisztelik.


Álomban(fotó: Káldos János)

Álomban
(fotó: Káldos János)

Január
Népi mondóka
Pálnak fordulása
Fél tél elmúlása
Piroska napján a fagy
Negyven napig el nem hagy.
Ha fénylik a Vince,
Megtelik a pince.
A ködös január
Nedves tavasszal jár.
Földi János: Januarius, az Égi jegy szerént Vizöntő Hava
Vizöntő havában Nyárra
  Hordj jeget, ha a' Tél nagy.
A' Vízvévő tsatornára,
  Vigyázz, bé ne zárja fagy.
Trágyázz, vadássz, búzát forgass,
Égett bort 's olajt le-tsorgass,
  Száraz ágakat le-nyess,
  Tűzre, másra fákat mess.

Jéggombóc - Budai hegyek (Fotó: Vimola Ágnes)

Jéggombóc - Budai hegyek (Fotó: Vimola Ágnes)


Szinyei Merse Pál: Tél
(festmény)
Mednyánszky László: Falusi utca télen
(festmény)
Radnóti Miklós: Naptár/ Január
(részlet)
Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Komjáthy Jenő: Télen
(részlet)
A Természet holtra bágyadt,
Hűlt szerelmek, béna vágyak
Zizegnek a hó alatt.
A táj mint egy hulla fekszik,
Istenekkel nem vetekszik
A kifáradt gondolat.
Boldogasszony hava
Kalendáriumi versezet
Folyjon ez esztendő kívánt békességben,
Kívánom, boldogul múljon, menjen végben.
Maradjon meg édes hazánk csendességben,
Mindenekre áldás szálljon nagy bőségben.
Tompa Mihály: A tél
(részlet)
Felhők borongnak a magas bérc tetején;
Virágok ünnepe- s az oltárok helyén
A tél uralkodik, s törvénye oly kemény!
Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó
Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt, rétet,
minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.

Téli szépség(fotó: Káldos János)

Téli szépség
(fotó: Káldos János)

Petőfi Sándor: A téli esték
(részlet)
Hova lett a tarka szivárvány az égről?
Hova lett a tarka virág a mezőkről?
Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,
S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?
Odavan mind! csak az emlékezet által
Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.
Egyebet nem látni hónál és fellegnél;
Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.

Balázsovits Zsuzsanna: Hideg

Balázsovits Zsuzsanna: Hideg

Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben
Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.
Fölfujtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madár-etető.

A Normafánál – Buda(fotó: Káldos János)

A Normafánál – Buda
(fotó: Káldos János)

Tóth Árpád: Január
(részlet)
Csorduljon sok jóval a sok jövő hónap,
Rossz nap elmaradjon, több legyen a jó nap,
A rossz úgy se jöjjön, ha ki tán hivatja, -
Ez legyen az új év legszebbik divatja!
ÉVSZAKOK
(gyűjtőoldal)
TÉL
(gyűjtőoldal)
IDŐJÁRÁS
(gyűjtőoldal)
Márai Sándor: Négy évszak
(részlet)
Január

A harangok elhallgattak, az ünneplők a nagy csöndben az ablakhoz álltak, nézték a havas éjszakát, a múló időre gondoltak, a halottakra, az életre.

Mit is akarok még az élettől? - gondoltam, pezsgőspohárral kezemben. - Élni végtelenül, mint egy sejt, melynek egyetlen értelme és becsvágya a korlátlan létezés? Nem akarok már végtelenül élni. Mindent megkóstoltam, ízleltem a halált és az örömet. Most már az élet értelmét akarom. Mi az élet értelme?


TélSzéchenyi-hegy(fotó: Vimola Ágnes)

Tél
Széchenyi-hegy
(fotó: Vimola Ágnes)


Zúzmarás fák (fotó: Bálint Eszter)

Zúzmarás fák (fotó: Bálint Eszter)

Gyöngyössi János: Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre
(részlet)
JANUARIUS
Fordul a Hold: vajha jóra fordulna Pál,
Fordul az hirtelen házasság s nem áll,
Sokszor meleg ágyon hideg szeretet hál.

Tőkés István: Hétköznapok – Ünnepnapok
(részlet)
Január

Az egyházi év következő hónapja, mely ugyancsak a karácsonyi ünnepkörhöz tartozik: Január (Vízöntő hava). „Januáriusnak hívták… a régi rómaiak… Jánosról, aki volt Itáliának első királya,… s mivel a nap is e tájban tér meg az égnek abroncsán, és hosszabbodik, s a világosság nevelkedik, a setétseg pedig kisebbedik… A keresztyének Boldogasszony havának nevezték, mert a pogányoknál ez a hónap volt szentelve Juno istenasszonynak, akit ők tartottak a házasság vagy lakodalmazás patrónájának… A keresztyének inkább akarták, hogy Juno helyett a boldogságos Szűz forogjon emlékezetben… A pogányoknak innepeiket lassan–lassan a keresztyének ünnepeikké kellett változtatni,… keresztyéni módra és jó végre.”

Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – Népi színjátszás
(részlet)

A január 1-i évkezdés és a hozzá fűződő szokások népszerűségének magyarázata az lehet, hogy néhány igen jelentős régi római ünnep időpontja közelébe esett, s ezeknek szokásait néhány évszázad alatt magába olvasztotta; másrészt az egyre inkább tért hódító keleti solaris kultuszok – különösen a Mithras-kultusz – ünnepei között elsőrendű helyet foglalt el a születő új nap, vagyis a téli napforduló ünnepe. (Lényegében tehát a télközépi évkezdés a soláris időszámítás győzelmét is jelentette a régebbi időszámítás felett.)

A római ünnep fejlődéséről eléggé részletesen tájékoztatnak a kortársak. A január 1-i évkezdő nap szokásai kezdetben eléggé korlátozottak voltak. A konzulok hivatalba lépésükkor fehér bikát áldoztak; rabszolgákat szabadítottak fel, s a szenátus megtartotta első ülését. – Ovidius is említ néhány jellemző mozzanatot: jókívánságok hangzanak el, a házakat zöld ágakkal díszítik, ajándékokat küldözgetnek egymásnak, jósolnak a következő évre.

A IV. században az ünnepi periódus már óriásira nőtt, s más római ünnepek, különösen két igen népszerű régi ünnep, a Saturnaliák és Compitaliák jellemző vonásait is magába olvasztotta. Fontos forrásaink közé tartozik Libániosz rhétor leírása az ünnepről: az év utolsó estéjén mindenki ünnepi köntöst ölt s ajándékokat készít. Lakomához terítve az asztal a gazdagoknál, de a szegények is igyekeznek jobban étkezni, mint más napokon. Senki sem fekszik le az éjjel, tánc és tréfák közepette vonulnak végig a városon, lármáznak, kopognak a kapukon. Hajnalban babérágakkal díszítik fel a kapukat. Mindenki ajándékokat osztogat, a tanítók is megkapják fizetésüket – jegyzi meg Libániosz. Így múlik el az ünnep első napja.

Polgár Ida: Hideg táj
(festmény)
Gömör Kata: Tél
(festmény)
Spirk Márta: Téli táj
(festmény)
József Attila: Téli éjszaka
(részlet)
A távolban a bütykös vén hegyek,
mint elnehezült kezek,
meg-megrebbenve tartogatják
az alkonyi tüzet,
a párolgó tanyát,
völgy kerek csöndjét, pihegő mohát.
Vörösmarty Mihály: (Borzasztó télnek…)
Borzasztó Télnek már majd közepét is elhagyván
Viszamegy esztendőnk s más jön helette viszont
Kányádi Sándor: Tél
(részlet)
Beállt a Küküllő,
jégpáncél van rajta.
Nagy csönd van, elveszett
egészen a hangja.
A lovát úsztató
nyári kis legényke
korcsolyázni jön most
az arasznyi jégre.
Kármán Balázs – Novák László: Téli patak
(fotó)
Guld Mihály: Téli kanálishíd
(festmény)
Biszák László: Téli patak
(festmény)
Csorba Győző: Tél hava
(részlet)
Egyhangú könyvlapok unalmas szövegek
lapozni sincs kedvem ebben a januárban
A karácsonyi nagy kalandok izgató
lázaiból kivált nehéz így folytatódni
Dayka Gábor: Téli dal
(részlet)
A bágyadt Zephyrek lengedezéseit
A zúgó Boreas mord szele váltja fel;
S már a parti virág, melyet a hűs patak
 
Rengő habbal öblít vala.
Orczy Lőrinc: Tokajban való érkezés télen
(részlet)
Ott vagyok s képzelem a szöllős dombokat,
Tokaj hegye körül felkelő ormokat,
Most a szomorú tél béfedte azokat,
S rejti szemeimtől víg ábrázatjokat.
Nyugszik a természet, jég fedez vizeket,
Hó fehérségével bélepett réteket,
Zúz és fonnyasztó dér borít ligeteket,
Homályos köd fekszi a szép vidékeket.
Babits Mihály: Szőllőhegy télen
(részlet)
Az egész szőllőhegyet látni most,
a hegy husát most látni meztelen,
mint ájult hölgy, mutatja fesztelen
telt formáját, a gömbölyűt, csinost.
Földi János: Egy téli víg napra
A nap öszvevett világit ablakunkba sütteti,
Télidőbe, bár tekintsed, ékesül tekinteti!
Még alig, hogy kezde jőni szép világa felfelé,
Nem tudom, mi furcsa kedv már szíveinket eltelé.
Majd tovább is, hogy mosolygó fénye feljebb lépdegel,
Mind nagyobb-nagyobb serénység szíveinkbe keldegel.
Nem tudom, miféle nap lesz, mely ma hozzánk érkezik.
Látom azt, hogy víg örömmel kezdetén ígérkezik,
Mintha minden órán hívna, hogy ma vigadozni kell;
Titkos inditóerő ez, e napunkba! hinni kell!
Tompa Mihály: Télben
Mikor majd a fagyos bilincset,
Mely nehezűl a folyamon,
Szellő s napsúgár összetépik,
S az át fut vígan, szilajon!
És medre szűkéből kikelve,
Mező- s lapályra zúgva ront…!
Megretten aki hallja, látja:
Pedig csak áldást hord dagálya!
S nyomán zöld lesz part és porond!
Mikor majd a csalit s az erdő
A lágymeleg légben kihajt!
Hűs rejtekén madár-csoport üt
Élénk, kedves, boldog zsivajt!
A termő ág mosolygó, rengő
Virág-rojttal leszen fedett …
S a lágy bongás, a fény, az illat,
Hideg, beteg s holt szívekig hat
S hoz új erőt, új életet!
Mikor majd hév napokban, a nép
Munkára gyűl minden felől,
S a gyors kaszás előtt a habzó
Rét fűve rendre, rendre dől!
Vig éneklés zendűl a halmon,
Örömre gyúl a magvető:
Lefonnyadott a búza sása,
Megért immár az aratásra …
–  Mikor majd – eljön az idő!
Ady Endre: A hatalmas tél
(részlet)
És szólnak, üzengetnek
A kis faluk így télen.
Szeretik egymást nagyon
S hófedeles házaikat
Ki-kitárják kevélyen.
És mindent elárulnak
A hó alatt a falvak:
A kis falusi erőt,
A sok mihaszna életet
S a nagy téli hatalmat.


Január (fotó: Vimola Ágnes)

Január
(fotó: Vimola Ágnes)

Szabó Lőrinc: Téli napfény
(részlet)
Mikor, még csak az ablakon át,
a kezemre idenyal,
felbámulok, rá, úgy emel, hív
a sugaraival;
januári, de máris oly jó,
oly érthetetlen,
mint gondolat nélkül a vágy
a szerelemben.
Csoóri Sándor: Ilyenkor januárban
(részlet)
Ilyenkor januárban,
amikor kinyitott borotvával
rohangálnak a szelek az erdők között
s a be-beszakadó hóban
négykézláb vonszolja magát a Nap is,
mindig a télben elesett katonákra gondolok.
Nagy László: Január királya
Csönd lesz, hideg lesz nemsokára,
sátrat ver a szél a domb aljába,
elcsüggedve lefekszik újra,
zengő kezeit rakja tüdejére,
ablakverő tenyerét becsukja.
Csönd lesz, hideg lesz nemsokára,
ajkamról egy sóhaj lebeg,
pára hül dérré, dideregnek
ezüstcsillagos kökényszemek.
Havas erdőből jön halálosan,
nagy vadkanja az Úristennek,
jégagyara sérti a holdat,
mázsás heréi összerengnek.
Jön a vadkan, január királya,
a fagyhalált nemzi a világba,
nincsen erőnk leteperni,
bicska sincs, hogy vadságát kivágja,
rajtunk nem segít senki.
Nemes Nagy Ágnes: Január
(részlet)
Hosszabbodik a nap az évben,
ez szült: téli napforduló.
Most kéne újra megszületni,
mint egy folyó.
Vagy a sötét, magánvaló
természet odvaiba halva,
hol nem nő már akáclevél,
inkább letérdelek a partra,
s a sűrű, alvilági vízzel
míg gyéren szálldogál a hó
keresztet rajzolok magmara.
 
Kányádi Sándor: Jön január
(részlet)
Porka havak esedeznek,
sopánkodnak a verebek.
Jegenyefán ócsárolják
Januárt a zajgó csókák.
Csoóri Sándor: Ilyenkor januárban
(részlet)
Ilyenkor januárban,
amikor kinyitott borotvával
rohangálnak a szelek az erdők között
s a be-beszakadó hóban
négykézláb vonszolja magát a Nap is,
mindig a télben elesett katonákra gondolok.
Szabó Lőrinc: Januáréji olvadás
(részlet)
Kicsal az éjbe az arany Hold:
arany, sok fagyezüst után!
Száz arca nevetve virít száz
ujszülött, éji pocsolyán.
Láthatatlan erek csörögnek,
csengőket csöppent az eresz;
nekem most szép a hó: siratja,
 
hogy vége lesz.
Babits Mihály: Halavány téli rajz
(részlet)
Milyen fehér csöndesség ez!
Messze házunk télben ül.
Gyere az ablakhoz, édes!
Csókolj meg és nézz körül!
Süt a nap, elállt a hó már,
mégis pelyhek hullanak:
puhán, halkan, pehelymód száll
pillanat és pillanat.
Babits Mihály: Téli barlang
(részlet)
Lakás, óh pesti lakás, óh téli
barlang! most egyszer rajtakapom…
Még mult telemnek titkait éli
látatlanúl és hallgatagon.
Mert meg nem áll a kegyetlen naptár; –
de őrzi tavaszról a tavalyt
a zárt lakás, mint télen a kaptár
némultan őrzi a dermedt rajt.
Mily furcsa az ember, balga állat,
aki nyáron alszik, télen él. –
Fölrántom a villanyt. Unt fény, áradj!
barlang, ébredj! kezdődik a Tél.
Kel, rezzen az emlék, megzavart raj!
Zsibongnak a könyvek a falon.
Régi írás lepi az asztalt, jaj!
Fenyegetve csillan a telefon.
Óh mint irigylem a medve boldog
téli szédületét, az ázott
föld mellén, vagy a holtak oldott
életét, vagy a kicsirázott
magvat, hogy a jó lágy sárba vetve,
téli szállásra, faltalan és
ajtótlan, az új kikeletbe
s a végtelenbe vegyülni kész!…
Tóth Árpád: Téli verőfény
(részlet)
Mit ablakom körülfog vén kerettel,
Megfrissül most az únt, szomoru táj,
Víg napsugár pingál aranyecsettel
Az ócska képen és restaurál:
A régi Mester megkopott müvét
Ragyogni szítja most az új lazúr,
E vén világba zárt örök szivét
Feldobogtatja nékem most az Úr.
Vörösmarty Mihály: (A havazó télnek szele…)
(részlet)
A havazó télnek szele kezdi lezárni folyóink
 
Árjait, és jegesűl a hegyek ormin hava.
Már a címeres Híd nem rengeti annyi utasnak
 
Tagjait, hol kocsizott Pest s Buda kénye szerént.
A Duna szőke vizén nem eveznek el annyi hajósok,
 
Őket is a télnek mord szele rettegeti.
Partra tolatnak hajók, csikorogva körűltök haladnak
 
A jegek, és ropogó zajjal omolnak alá.
Tornai József: Kiabáló harang a tél
(részlet)
Párás üvegvirág a tél,
nehéz fagy-erdő a tél:
alatta mozdonyok gőzölögnek,
csillagok meghasadnak.
Tornyokon átszálló varjú a tél,
a folyók reggelre meszes,
hidakra merevedő jég-kezek.

Téli útSzéchenyi-hegy(fotó: Vimola Ágnes)

Téli út
Széchenyi-hegy
(fotó: Vimola Ágnes)

Kányádi Sándor: Jön január
(részlet)
Porka havak esedeznek,
sopánkodnak a verebek.
Jegenyefán ócsárolják
Januárt a zajgó csókák.
De Január rá se ránt a
fákon csárogó csókákra,
sem a tetőn dideregve
siránkozó verebekre.
Csukás István: Januári hó hull
(részlet)
Januári hó hull, fehér lesz minden,
tiszta lapot nyit az új év.
Mit írunk rá? Itt a nagy lehetőség,
egy pillanatra költő lesz mindenki,
a hóra íródik a közös költemény!
Csukás István: Január lekocog a lépcsőn
Január lekocog a lépcsőn,
hóval teríti a vedlett falakat,
itt-ott kibukkan kutyafej, gyerekorr,
ahol a kabátja elszakadt.
Vigyázva lépkedek a hóesésben,
meg-megcsúszó sarokkal a Dunáig,
fehér lett üstököm, s a hátamon
habzó angyalszárny világít.
Lábammal írom most a verset,
e séta lesz most a költemény,
bár összevissza ritmusban lépeget,
de azért van benne zene és remény,
hogy lábtörés nélkül elérek a célig,
s mint vérbeli utazó, nem nézek hátra,
válluk vonogatva elmaradnak a fák,
sarkcsillagként pislog egy félszemű lámpa.
Kisandítok a hó alól, a tél alól,
sirály sípol, beérkező vonat dudál,
kemény sarokkal hersegve csúszkál
s a jégbe monogramokat vés február!
Nagy László: Havon delelő szivárvány
(részlet)
Csönd lesz, hideg lesz nemsokára,
sátrat ver a szél a domb aljába,
elcsüggedve lefekszik újra,
zengő kezeit rakja tüdejére,
ablakverő tenyerét becsukja.
Csönd lesz, hideg lesz nemsokára,
ajkamról egy sóhaj lebeg,
pára hül dérré, dideregnek
ezüstcsillagos kökényszemek.
Havas erdőből jön halálosan,
nagy vadkanja az Úristennek,
jégagyara sérti a holdat,
mázsás heréi összerengnek.
Jön a vadkan, január királya,
a fagyhalált nemzi a világba,
nincsen erőnk leteperni,
bicska sincs, hogy vadságát kivágja,
rajtunk nem segít senki.
Jékely Zoltán: Téli madárijesztő
Mit ijeszt a madárijesztő,
a téli pusztán mit ijeszthet?
Kalimpálása hajmeresztő,
hogy aki látja, belereszket.
Kitagadták a falurossza árvát,
várja, de nem jön érte a halál.
Egy úrlovas viselte a kabátját,
s buzogányát maga Kinizsi Pál.
Jékely Zoltán: Éjjel a hómezőkön
(részlet)
Az országúton most a gyenge vándor
fagyott kezéből kifordul a bot.
Oldalán a kutya hiába táncol:
egyet sóhajt s a puha hóba rogy.
Azt gondolja szegény, aludni fog,
s édes mosolyra húzódik a szája,
de kutya előtt nincs halál-titok:
belevonít a lila éjszakába.
Horkay Hörcher Ferenc: Január
(vers)
Oravecz Imre: Januári napló
(vers)
Lázáry René Sándor: Téli Kolozsvár
(vers)
Barna T. Attila: Téli reggel
(vers)
Szabolcsi Erzsébet: Tél
(fotó)
Boromisza Tibor: Veresvízi bányászházak egy hideg téli napon
(festmény)
Ziffer Sándor: Falu télen
(festmény)
Spirk Márta: Téli faluvég
(festmény)
Slezák István: Téli falukép szélmalommal
(festmény)


Tél - Mátraszentistván (Fotó: Vimola Ágnes)

Tél - Mátraszentistván
(Fotó: Vimola Ágnes)

Bánfalvy Ákos: Téli Szentendre
(festmény)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal