Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

HORÁNSZKY NÁNDOR (Budapest, 1899. dec. 11. – Budapest, 1976. nov. 30.): ideg- és elmegyógyász, orvostörténész, a magyar elmegyógyászat kialakulásának és történetének a feldolgozója.

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karának befejezése után 1925-30-ban a Schaffer Károly vezette Elme- és Idegkórtani Klinikán dolgozott. Itt írta első munkáit a skizofrénia kezelési módszereiről és a szemidegsorvadás problémáiról. 1930-tól az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) osztályvezető orvosa, 1940-42-ben a Siesta Szanatórium főorvosa volt. 1942-1969 között a fővárosi Idegbeteggondozó Intézetnél működött. 1945-46-ban megszervezte, ill. újjászervezte a budai ideggondozó hálózatot. Hatásköre 1953-ig Buda egész területére kiterjedt. A II. kerületi Idegbeteggondozót megalapításától 1969-es nyugdíjba meneteléig vezette. Alakulása óta tagja volt a Magyar Elmeorvosok Egyesületének, valamint az Orvostörténeti Társaságának. Irodalmi munkáiban elsősorban a magyar elmegyógyászat kialakulását és történetét dolgozta fel. Úttörő jelentőségű a Deák Ferencről írt lélektani, orvosi munkája.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)