Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A magyar műemlékvédelem megteremtője, HENSZLMANN IMRE (Kassa, 1813. okt. 13. – Budapest, 1888. dec. 5.) kassai német eredetű családból származott és orvosi pályára készült: Budán és Bécsben tanult, majd Padovában doktorált 1837-ben. Érdeklődése azonban a művészetek felé fordult. Már Padovából bejárta Olaszországot, különösen sokat időzött Velencében és Rómában, ahol főképpen az építészetet tanulmányozta. Maga is próbálkozott a rajzolással, festészettel, szobrászattal. Négy évvel orvosi diplomájának megszerzése után megjelent művészeti tárgyú tanulmánya alapján a Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. 1843-ban Lipcsében német nyelvű folyóiratot indított (Vierteljahrschrift von und für Ungarn) a magyar reformellenzék ügyének ismertetése, támogatása céljából.

A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 1846-ban Kassán tartott vándorgyűlésén a magyarországi műemlékek védelme érdekében tett felszólalását tekintik a magyar műemlékvédelem szervezett formájához vezető első lépésnek. Magyarország középkori műemlékeinek tanulmányozására ásatásokat folytatott, felméréseket végzett. 1846-ban jelent meg Kassa városának ó-német stylű templomai című munkája, saját rajzaival illusztrálva, mely történeti és építészeti műként is jelentős. Ekkoriban figyelt fel az építészet minden jelentős alkotásában jelen levő aránytörvényeire, melyekkel hosszú éveken át foglalkozott.

1848-ban Pulszky Ferenc sajtóreferense volt, emiatt 1849-ben börtönbüntetést kapott. Az ötvenes évek elején Londonba utazott, majd hét évig Franciaországban élt. Itt jelent meg először, francia nyelven arányelméleti munkája (Théorie des proportions appliquuées dans l’architecture, 1860). Hazatérte után az Akadémia Archeológiai Bizottságában tevékenykedett. 1862-ben Konstantinápolyban próbálta felkutatni a török uralom által elhurcolt Corvinákat. 1873-tól a pesti egyetem újonnan létrehozott művészettörténeti tanszékének tanára.

Mint országgyűlési képviselő, ő terjesztette elő az 1881-ben megalkotott első műemlékvédelmi törvényt. Az ennek alapján megalapított szervezetnek, a Műemlékek Országos Bizottságának ő volt első elnöke, egészen haláláig. Rómer Flórissal együtt dolgozta ki „lajstromprogramját”, műemlékeink számbavételét. Százhúsz paphoz illetve tanárhoz juttattak el felvételi íveket, amelyeken az adott épület történetét, tulajdonosát, méretét, anyagát, a benne elhelyezett berendezések és műalkotások leírását kérték feltüntetni, és amelyekhez rajzokat, fényképeket is lehetett csatolni. A felmérés alapján a műemlékek helyreállítását, széles körben való ismertetését szorgalmazta.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988, Magyar Életrajzi Lexikon, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig,