Határ Győző
Forrás: Digitális Irodalmi Akadémia

HATÁR GYŐZŐ; eredeti nevén Hack Viktor (Gyoma, 1914. november 13. – London, St. George’s kórház, 2006. november 27.): író, költő, filozófus.

1946-ban magyarosított. Műveit már Határ Győző néven publikálta.

Apja, Hack Vilmos a gyomai Kner nyomda papírszakértője volt, az I. világháborúban megrokkant; így a családot a későbbiekben az anya, Túri Mária Margit tartotta el. 1920-ban költöztek Budapestre. A Markó utcai Főreálban érettségizik (1933), majd a budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karán szerez diplomát (1938). Ebben az évben írt első regényét, a sokszorosított formában terjesztett Veszélyes fordulatszámot a hatóság elkobozta. Univerzális tehetség lévén, tanulmányai közben a Zeneakadémiára is jár, ahol – többek között – Kodály Zoltánt hallgatja. Mint szigorló mérnök, két éven át dolgozik Hajós Alfréd mellett, majd végzése után négy esztendeig a Közmunkatanácsnál áll alkalmazásban, Borbíró Virgil irodájában. Már írja első regényeit, anélkül, hogy publikálásukra reménye lenne. 1943-ban részt vesz egy államellenes szervezkedésben; május 1-jén összeesküvés vádjával letartóztatják, műveit bűnjelként lefoglalják. A Haditörvényszék felségárulásért halálra ítéli; majd ezt – többszöri, hosszan tartó fellebbezés után – 12, végül 5 évre mérséklik. Sátoraljaújhelyi raboskodása idején átéli az 1944. március 22-i fegyházlázadást; ezt követően büntetőszázadba sorolják be, de 1944 késő őszén sikerül megszöknie. Budapesten a Wallenberg-házban talál állást és menedéket. Itt éri meg a nyilas-uralom végét.

1945 és 1947 között a budapesti UNRRA-missziónál építészként dolgozik. Annak megszüntetése után fordításból, különböző „négermunkákból”, festményei értékesítéséből tartja fenn magát. Az Újhold körével és a Szentendrei Iskola művészeivel áll szorosabb kapcsolatban. 1945-től újra publikált, de 1949-ben kizárták az írószövetségből. Folyamatosan írja új s újabb műveit, noha megjelenésre nincs esélye. 1950 januárjában határátlépést kísérel meg: a trieszti UNRRA-misszióhoz akar eljutni. Miután elfogják, két és fél évet tölt különböző börtönökben és munkatáborokban (a szegedi Csillagban, majd a budapesti Gyűjtőben; innen a miskolci Egyetemváros építkezésére viszik a rabokat, majd Sátoraljaújhely, Hejőcsaba, Márianosztra következik. Innen szabadul 1952 nyarán). Egy tervezőirodában helyezkedik el építészmérnökként; később az Írószövetség Fordítói Szakosztálya segítségével műfordítóként függetleníti magát.

1956 tavaszán ismeri meg leendő feleségét, Prágai Piroskát, akivel 1956 decemberében elhagyja az országot. Londonban telepszenek le. Határ Győző a BBC Magyar Osztályának munkatársa lesz (1957–1976); nyugdíjazását követően a Szabad Európa Rádiónak dolgozik. Emellett 1960 és 1985 között mint az angol külügyminisztérium hivatalos tutora, angol diplomaták magyar nyelvi felkészítését és a magyar kultúrába való bevezetését végzi feleségével együtt, aki – felelősségteljes tisztviselői munkája mellett – férje műveinek angolra fordításán is dolgozik.

1967 márciusában költöznek dél-londoni végleges otthonukba, ahol emigráns, majd később hazai barátaikat is sűrűn vendégül látják. Gyakran szerveznek irodalmi esteket, amelyeken Prágai Piroska a művek tolmácsolásában, előadóművészként közreműködik. Szoros kapcsolatot tartanak fenn az emigráció különböző irodalmi köreivel (a Párizsi Magyar Műhellyel, a londoni Szepsi Csombor, valamint a hollandiai Mikes Kelemen Körrel, a müncheni Új Látóhatárral stb.). 1970-ben az Amerikában élő Makkai Ádám többhetes előadókörutat szervez Határ Győző számára; Clevelandben a város díszpolgárává választják. 1978-ban újra körutat tesz; mintegy félszáz előadóestet tart a magyarlakta településeken. Ez a két körút teremti meg a bázist saját könyvkiadása számára. A következő évtizedben szinte évente jelennek meg művei.

Lassanként kiépülnek hazai kapcsolatai is. 1988 áprilisában Kabdebó Lóránt irodalomtörténész kérdéseire válaszolva londoni otthonában magnóra mondja életútját. 1989 őszén látogat haza első ízben hivatalosan.

Az 1989–90-es fordulat óta rendszeresen publikál hazai folyóiratokban. Többször lépett fel vidéki városokban, sőt Kassán és Pozsonyban szervezett előadóesteken is. Neve fokozatosan ismertté vált a szélesebb közönség előtt; mára már kialakult hazai olvasótábora. Könyvei sorra megjelentek/megjelennek különböző hazai kiadóknál; haláláig hatalmas szellemi frissességgel dolgozott, figyelemmel kísérte mind a politikai, mind az irodalmi élet jelenségeit. Naprakész publicisztikával állást foglalt vitás kérdésekben (pl. az Írószövetség bonyolult küzdelmeiben), s tanácsaival, véleménye nyilvánításával hozzájárult a művészeti élet anomáliáinak tisztázó rendezéséhez. 90. születésnapját az Írószövetség szép rendezvénnyel ünnepelte; a 2005-ös könyvhéten több új kötetét dedikálta, könyvbemutatóin részt vett.

Valamennyi műnemben és szinte valamennyi műfajban alkotott; célja a műfaji határok elmosása, univerzális írásmód megteremtése. Heliáne (1947) című regénye a swifti utazóregény és szatirikus utópia hagyományát elevenítette fel, társadalmi éllel, a totális államgépezet és az irodalmi élet prostituálódásának szatirikus rajzával. Az őrző könyve (1948) nagyszabású történetfilozófiai parabola. Az Anibel (franciául: Párizs, 1970; magyarul: London, 1984; Bp., 1988) című 1953-ban írt regénytrilógiája szerelmi vallomás a női nemhez, egyszersmind könyörtelen tabló az ötvenes évek Magyarországáról. A Köpönyeg sors (Iuliánoszifjúsága, London, 1985, Szombathely, 1997) történelmi regénynek álcázott lélekrajzi regény. Bár hatalmas történettudományi ismeretanyag áll mögötte, a történeti tényekkel szabadon bánik, az összetett psziché működése, döntései érdeklik olyan pillanatban (400 körül), amikor a régi világ már süllyedőben van, s még nem született meg az új. A fontos ember (Szeged, 1989) című regény szatirikus körkép az emigrációban élő magyarok kisszerű és nevetséges viszályairól, az érvényesülésért folytatott létharcáról. Határ Győző dramatikus műveinek jelentős része epikusan felépülő könyvdráma. Legkiemelkedőbb a Golgelóghi (London, 1976; Szombathely, 1989) című kilenc misztériumdrámából és egy testes utószóból álló sorozat. A zárókép meggyőzően mutatja Határ Győző filozófiáját: a Teremtő Isten csupán sánta korongoló, a világ igazi és időtlen ura a Sátán. Határ Győző drámái közül kiemelkedik a kétrészes Mangún. A parabolikus tragédia témája, hogy az önkényuralkodó iránti feltétlen hűség kinyilvánítása hogyan vezet elkerülhetetlenül a kegyvesztettség és a bukás felé. Határ Győző számos kisebb jelenetet, rádiójátékot, mesejátékot is írt. Magyarországon Patkánykirály (Nyíregyháza, 1987) és Elefántcsorda (Várszínház, 1992) című darabját mutatták be. Verseiben érvényesül leggazdagabban a magyar nyelv könnyed, bravúros kezelése. Gyakori a hagyományos (pl. anakreoni) témák szellemes, szatirikus újrafogalmazása. Regényeibe, drámáiba illesztett, a szereplők szájába adott lírai töredékei (mindig kívülálló, ironikus szemlélete mellett) jól jellemzik beleérző képességét. Filozófiai munkásságát Határ Győző az irodalminál előbbrevalónak tartja, és irodalmi művei főként filozófiájának foglalataként fontosak számára. Nyelvének gazdagsága és könnyedsége látványosan segíti át az önálló, modern magyar filozófiai nyelv hiányán. Elsősorban a történetfilozófia és az ismeretelmélet kérdései foglalkoztatják. Műfordításai közül kiemelkedő Laurence Sterne Tristram Shandy című regényének átültetése.

75. születésnapja alkalmából a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Ékesített Csillagrendjével tüntetik ki. Műveit azóta folyamatosan kiadják itthon is. 1990 óta minden könyvhétre hazajön, szerzői esteket tart, dedikál. 1994-ben szülővárosa, Gyomaendrőd díszpolgárává avatja, a Miskolci Egyetem díszdoktori címet adományoz neki, valamint kitüntetik a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével. Ugyanettől az évtől a Széchenyi Akadémia tagja. 1998-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának rektorától átveszi arany- és gyémántdiplomáját. 2005 őszén a Magyar Írószövetség Elnökségének örökös tagjává választották.

További díjai: az Alföld nívódíját (1989), IRAT-nívódíja (1990), Kossuth-díj (1991) a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagsága (1993), a Salvatore Quasimodo Költői Verseny Nagydíja (1996), Márai Sándor-díj (2001), Pro Cultura Hungarica elismerés (2004).

A Jeles napok szerkesztősége (G. Komoróczy Emőke és Kappanyos András szócikkei alapján: Digitális Irodalmi Akadémia; Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)