Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

HAJNAL ANTAL (Makó, 1838. szept. 1. – Fiume, 1907. jan. 17.) Makón született neves református lelkész, tanár fiaként. 1859-ben szerzett diplomát a budai Műegyetemen; a kiegyezésig szűkebb hazájában, Békésben dolgozott a vármegye alkalmazottjaként. 1867-ben lépett állami szolgálatba, 1873-ban már a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium főmérnöke. Folyószabályozási ügyek mellett a vasúti közlekedési hálózat fejlesztésével foglalkozott, majd megtalálta a neki legmegfelelőbb szakterületet: az egyetlen magyar fennhatóság alá tartozó tengeri kikötő, Fiume karbantartója, fejlesztője lett. A kikötőnek nagyon jelentős szerepe volt a magyar mezőgazdasági termékek, elsősorban a gabona és liszt kiszállításában, de komoly kapacitás bővítésre a déligyümölcs behozatal miatt is szükség volt. 1884-ben a magyar kormány Hajnal Antal terveit fogadta el a kikötő bővítésére és annak megvalósításával is az addigra európai tanulmányútjai révén jelentős tapasztalatra szert tett mérnököt bízta meg. Ezzel a munkával kapcsolatos Hajnal Antal szakirodalmi főműve, a Fiume és kikötője, amely a fejlesztés részletes elvi és gyakorlati programját tartalmazza. A hatalmas volumenű munka több, mint húsz évig tartott. Hajnal Antal tevékenysége a Baross Gábor által alapított, a kikötőépítészeti hivatal és a tengerészeti hatóság összevonásával létrejött új, széles hatáskörű hivatal vezetőjeként az egész, Magyarországhoz tartozó tengerpart kikötőépítési és fenntartási munkáira kiterjedt.

Hajnal Antal aktívan részt vett a Magyar Mérnök és Építész Egylet munkájában, amelynek egyik alapító tagja volt, továbbá a fiumei Vöröskereszt szervezet kiépítésében, és tiszteletet vívott ki önfeláldozó tevékenységével az 1885-ös kolerajárvány megfékezésében.

Hajnal Antal 1907. január 17-én hunyt el Fiuméban.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1988.)