Alajos székelyföldi alakjában Alojzi, azaz Gonzágai Szent Lajos (1568–1591) a Jézus Társaság tagja volt, 1726-ban avatták szentté a lengyel Kosztka Szaniszló (1550–1568) társaságában. Ez alkalommal a hazai jezsuita kollégiumokban fényes ünnepségeket rendeztek. Színjátékokat adott elő tiszteletükre Kassa, Komárom, Pécs, Trencsén (1727), Selmecbánya (1731), Ungvár (1754) gimnáziumainak ifjúsága.

Alajos tisztelete a XVIII. században virágzott, főleg azokban a városokban, vidékeken, ahol jezsuiták működtek. Kápolnája van a Társaság székesfehérvári templomában, továbbá Garábon, az egykori promentrei apátság romjain. Ómalomsok, Nagymágocs (1833) templomának patrónusa.

Segítő közbenjárását főképpen a tiszteletével egybekötött panis Divi Aloysii, vagy másképpen farina Aloysiana használatán át éreztette a benne bizakodók között. A Szent Alajos kenyere elterjedt barokk szentelmény volt. Főleg láz és gyermekbetegségek ellen tartották foganatosnak.

Az egykori egri jezsuita templom egyik oltárképén Alajos liliomot osztogat az eléje járuló magyar viseletbe öltözött diákoknak: mintegy a mennyország apródjaivá fogadja őket. Nyilván ez lehetett az ifjúság Mária-kongregációjának oltára.