Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A hazai műemlékvédelem sokoldalú szakértője, GERŐ LÁSZLÓ (Szombathely, 1909. máj. 24. – Budapest, 1995. jan. 19.) a budapesti műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát, majd két évig a római akadémián végzett építészettörténeti tanulmányokat. Eközben megírta a római Santo Stefano Rotondo V. századi templom építéstörténetét. 1941-ben a budapesti műegyetemen szerzett doktori fokozatot, majd 1948-ban magántanárrá habilitálták. 1939-44 között vezette az Óbudán feltárt római katonai amfiteátrum helyreállítását. Ettől kezdve élete végéig különböző intézményeknél és beosztásokban a magyar műemlékvédelemmel foglalkozott. 1949-ben készítette el a budai várnegyed rendezési tervét és vezette a belvárosi templom restaurálását. 1950-ben terveket készített a budai várpalota középkori részeinek helyreállítására. Jelentős rekonstrukciós munkái közé tartozik az újmassai őskohó és a siklósi gótikus várkápolna. Nemzetközileg elismert szaktekintélye volt a városépítészetnek, városrendezésnek. Utolsó nagy munkája a római Szent Péter-székesegyház grottájában 1980-ban épített magyar kápolna, a Capella Magna Domina Hungariae volt.

1957-ben megindítója és haláláig főszerkesztője volt a Műemlékvédelem című folyóiratnak, alapító tagja a Magyar Építőművészek Szövetségének. Munkásságát számos rangos díjjal ismerték el: megkapta az Ybl-, az Állami-, a Herder- és a Pro Urbe-díjat. Nemcsak a szorosan vett szakmának írt, könyvei széles körben népszerűsítették az építészettörténetet. Legfontosabb munkái: A budai vár (1951), Az építészeti stílusok (1957), Magyarország várépítészete (1955), Történelmi városmagok (1978), Magyar műemléki ABC (1984), Műemlékekről mindenkinek ((1987).

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)