A Lánchíd megerősítésének ügye elodázódott, de nem került le a napirendről. A híd ötvenéves fennállása alkalmából a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet ünnepi ülésen emlékezett meg a Lánchíd megteremtőiről, alkotóiról. Zelovich Kornél professzor javaslatára ekkor nevezték el a hidat Széchenyi-lánchídnak.

Amikor a századforduló után a híd forgalma erősebben megnőtt, a lengések egyre nagyobb mértéket öltöttek, és már-már tűrhetetlenné váltak. A Lánchíd újjáépítését elrendelő döntés előkészítése során tisztázódott, hogy a közúti tengelysúlyok emelkedése, valamint a beépítendő merevítőtartó és szélrács vasanyagának tömege oly mértékben terheli a híd főtartóit, hogy azok teherbírása már elégtelen, ezért a híd teljes vasszerkezetét ki kell cserélni.

A kellő biztonságot nem nyújtó vasszerkezet átépítési tervének készítésekor különös tekintettel kellett lenni arra a körülményre, hogy a híd képe az átépítés folytán ne változzék. Ezért a régihez hasonló alakú szerkezetet terveztek, teljesen változatlanul hagyva a pillérek és a hídfők látható részeit. Az átépítési terveket Kherndl Antal műegyetemi tanár statikai számításai alapján Beke József és Gállik István mérnökök készítették.

Forrás: Élet és Tudomány, 1999. 47. szám