Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A sugárhajtás elvének egyik első gyakorlati megvalósítója, a repülőgép-sugárhajtómű feltalálója, FONÓ ALBERT (Budapest, 1881. júl. 2. – Budapest, 1972. nov. 21.) a Műegyetemen szerzett oklevelet, majd magyar, német, belga, svájci, francia és angliai gyárakban dolgozott. Hazatérve védte meg Mechanikai munkatárolás villamos hajtásnál című doktori disszertációját. Találmányai közül említést érdemel az 1923-ban kidolgozott gőzkazán, valamint az 1928-ban szerkesztett bányászati légsűrítő berendezés. Szállítógépek és vasúti járművek önműködő fék- és menetszabályozójára vonatkozó szabadalmát 1924-ben a német Siemens gyár vette meg. 1926-ban egy szárnyashajó tervét dolgozta ki; a kísérletekben Kármán Tódor is részt vett.

Technikatörténeti jelentőségűek sugárhajtómű-találmányai. Első ilyen vonatkozású találmánya 1915-ből származik. Ezzel a légi torpedónak nevezett eszközzel a tábori tüzérségi fegyverek hatótávolságát akarta megnövelni. A rendszer alapelve az volt, hogy a lövegből indított lövedéket egy vele összekapcsolt hajtómű tovább gyorsította. Ilyen módon viszonylag kis kezdősebességgel is lehet nagy távolságra lőni és nehéz lövedékeket kis tömegű ágyúból indítani. A légi torpedóra vonatkozó javaslat jelentőségét a Monarchia hadvezetése nem ismerte fel, a felterjesztést elutasította. Fonó 1928-ban foglalkozott ismét a sugárhajtással. Kidolgozta a nagy magasságban hangsebességnél gyorsabban haladó repülőgép számára alkalmas hajtóművet, amelyet légsugármotornak nevezett el. Találmányára német szabadalmat kapott, amelyet később egy pótszabadalommal kiegészítve a sugárhajtómű négy változatát írta le.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Dr Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók, Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)