Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A magyar matematikai műnyelv megteremtője – és a magyar regényírás úttörője, a bunyevác származású DUGONICS ANDRÁS (Szeged, 1740. okt. 18. – Szeged, 1818. júl. 25.) a szegedi piarista gimnáziumba járt, majd belépett a rendbe. Bölcseleti és teológiai tanulmányainak végeztével, 25 évesen szentelték pappá. Nyitrán, Szegeden, Vácott, Medgyesen tanított rendi gimnáziumokban. Ekkor írta iskoladrámáit, versgyűjteményét. Iskoladrámái a magyar barokk dráma utolsó korszakát, a hivatásos színházhoz vezető utat képviselik, plautusi–molière-i hagyományú expurgációk, általában elhagyják a női szerepeket, szerelmi tárgyat és erkölcsi tanulságot közvetítenek. Legtöbbjük kiadatlan. Latin nyelvűek: Opimius (Vác, 1769); Trinummus (Vác, 1770). Vegyes (magyar–latin–német) nyelvűek: Actio Dialogica (Szeged, 1762, befejezetlen); Exercitatio Comico–Academica (Szeged, 1762). Magyar nyelvűek: Menekmus (Vác, 1766); Gyönygyösy (Vác, 1770); A fazék (Máramarossziget, 1774 bizonytalan szerzőségű); Tárházi (Pest [?], 1789, 1792). 1760–63-ban lejegyezte saját és gyűjtött verseit. 1774-től tanít a nagyszombati egyetem elemi matematikai tanszékén, amelynek később vezetője lett, majd 1777-ben az egyetemmel együtt ő is Budára költözött. 1784-ben megjelent könyve, A tudákosságnak két könyvei, amelyekben foglaltatik a betűvetés (betűszámtan) és a földmérés (mértan), tárgyát tekintve is hézagpótló mű volt, de még jelentősebb abban a tekintetben, hogy ekkor történt az első kísérlet a matematikai műnyelv megteremtésére. Dugonics munkája indoklásában kijelenti: (célja az volt), „… hogy megmutassam, hogy a német nyelv sohasem oly alkalmatos a tanulmányoknak kimagyarázásában, mint a magyar nyelv”. A könyv kiadása nyílt ellenszegülésnek számított II. József németesítő rendeleteivel szemben. Dugonics használt először számos, a mai nyelvben is tovább élő matematikai kifejezést, mint például: bizonyítani, egyenlet, gömb, gyök, hasonló, háromszög, henger, húr, sugár, szög, véges.

1796-ban kiadta és bevezette Gyöngyösi István verseit. A Trója veszedelme (Pozsony, 1774) a klasszikus eposzokat dolgozza föl prózában, az Ulyssesnek […] történetei (Pest, 1780) az Odüsszeia első magyar fordítása. Latin nyelvű tanítóregényét (Argonauticon, Pozsony–Kassa, 1778) magyarul is megjelentette: A gyapjas vitézek (Pozsony, 1794). Legsikeresebb műve az első magyar nyelven írt regényként számon tartott Etelka, melyet 1786-ban fejezett be, de a mű a cenzúra miatt csak 1788-ban jelent meg. A barokk gáláns–heroikus államregény az Árpád-korban játszódik. A II. József németesítő politikája ellen irányuló mű a kor számára érthető politikai célzatosságát az Etelkának kulcsában (Dugonics András följegyzései, 1883) fejti meg. Hazafiságának fontos része nyelvújítási programja: képzéssel, szófajváltásokkal, analógiás megoldásokkal sok új szót alkotott, régieket elevenített föl, s az irodalomba emelt számos népnyelvi (főleg Szeged környéki) szót, kifejezést. Az Etelka sikerén felbuzdulva több regényt írt, bár az első sikerét többé nem érte el. Latin drámájából (Briliantina Praetensio, 1789) Az arany pereczek címmel írt regényt; Héliodorosz Aithiopikáját dolgozta át A szerecsenekben (Pozsony–Pest, 1798); Etelka történetét folytatta a Jolánka, Etelkának leánya (Pest–Pozsony, 1802–1804) című munkájában. Sajátos irodalmi kísérletnek tekinthető a Voltaire Zadigjának német fordítása alapján készült átdolgozás Cserei címen (Szeged, 1808), egyszersmind a cselekmény magyar környezetbe helyezése – Taksony vezér korába. Az Etelka politikai célzatosságával szemben e regényeit már pusztán szórakoztatásra szánta. Drámái epikusak, narratívak, a színrevitelkor legtöbbször átdolgozóra van szükség. Az arany pereczeket Endrődy János alkalmazta színpadra (1792, később Matskássy Julianna címmel is). 1793-tól játszották az Etelkát Soós Márton átdolgozásában. Dugonics András a Jeles történetek két kötetében (Pest, 1794) jelentette meg drámáit: Toldi Miklós, Etelka Karjelben, Bátori Mária, Kun László (később Berényi Jolánta címmel is). Leggyakrabban játszott darabjából, a Bátori Máriából írta Erkel Ferenc első operáját (1840). Drámái áltörténeti érzékenyjátékok; egyik sem eredeti; Dugonics András külföldi forrásokból dolgozott, s megelégedett a nevek és a színhely magyarításával. Utolsó drámai magyarításában Plautus komédiáját helyezte Szegedre (Menekmus, 1807, kiadatlan). A Radnai történetek (Szeged, 1810) a búcsú és a kegyhely történetét dolgozza fel. Utolsó évtizedeiben történetírással is foglalkozott: a magyarok őstörténetét rendszerezte, világtörténelmi munkákat kompilált. Ugyancsak a magyar nyelv fejlesztését célozza 1820-ban Szegeden posztumusz kiadott kétkötetes gyűjteménye, a Magyar példabeszédek és jeles mondások, amely 10 182 közmondást és szólásmagyarázatot tartalmaz.

1808-ban vált meg egyetemi katedrájától és haláláig szülővárosának rendházában élt, visszavonultan, de továbbra is tevékenyen.

Magyar Szabadalmi Hivatal; Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar irodalmi lexikon, 1926; Demeter Júlia szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)