Irínyi József a teljes regény közreadására törekedett, és meg is tett minden tőle telhetőt ennek érdekében. Nem léphetett ki azonban az adott történelmi helyzetből. Beecher Stowe – mint utaltam rá – az amerikai közéletre akart hatni. Az Egyesült Államok polgárai ismerték Európa forradalmi harcait, befogadták a magyar emigránsokat, és éppen a regény írása idején hallgatták Kossuth beszédeit (1851. november–1852. július). A napi eseményekből adódott tehát a párhuzam a rabszolgák felszabadítása és az európai helyzet, a magyarok szabadságküzdelme között. A Tamás bátya kunyhója ilyen utalásait a Bach-korszak önkényuralmi rendszere nem tűrte el.

A regény magyar szövegéből kimaradt ezért a menekülő George és a magyarok összehasonlítása: „If it had been only a Hungarian youth, now bravely defending in some mountain fastness the retreat of fugitives escaping from Austria into America, this would have been sublime heroism. When despairing Hungarian fugitives make their way, against all the searchwarrants and authorities of their lawful government, to America, press and political cabinet ring with applause and welcome.”

Irinyinél: „Ha más nemzetbeli lettek volna ők, kik bátran küzdenek, hogy Amerikába menekülhessenek… Ha más menekültek Amerikába jutnak, sajtó és politikai körök vetélkednek tetszéssel fogadásukban.”

Forrás: Irodalomtörténeti Közlemények 1999/12